vérlemezeimből próbáltam kirakosgatni magam és jött a film ami pergett szemeim
és füleim előtt rajtam kívül mindenki nézte rajtam kívül senki nem látta volt
benne vágás is olyankor véreztem de ti csak álltatok mert ott sem voltatok én
elintéztem mindent mire jött a vége

akkor már nagyon sok volt a pára s
lecsapott biztosítékok közt ugráltunk zihálva királyok is voltak - ők is
belehaltak




idebenn

idebenn

mi de benn

de mi benn

miben igen
-

miben nem

mímelek mert

merek

te

mersz ?



addig lüktetek ujjaid között míg
kerítés mögé bújt fájdalmam
döfködöd aztán majd
kipukkadva csüngök veled ágakon
s falakon átszúrva
kinyithatom becsukhatom szemem
amit elképzeltél történem napteszem
ne félj mert nem fogy el a tüzed vagy
ha mégis hozatunk a marsról hogy
addig mártogassunk egymásban arcokat
míg mind a ketten érvényesek leszünk
hullámokat érfolyókatverő
nyakakat fejeket felfelétekerő
hosszasanhallgató göröngyösutazó

boldog vagyok

zongoráztam
véletlenül
színházban
ma este

zenélnem kell
most már bizonyos
újrakezdem

ne arra pazarold az időd, ami máshol lesz dolgod - így sosem
leszel tétlen.
itt ízek vannak.meg szagok.néha büdös és nehéz és tocsog.de
csak itt van földiszeretés.tudod.

kiűztelek gyékénypalotámból Téged ki szívről szívre látod hogy alszik a
világ ki csak kereszteződés nélküli éji úton indulsz ki csak kagylóhéjat adsz
lombtalan testedet hangodat mely víztelen folyóálomtól mozdulatlan kezed
lépteket pusztító lépteid kiűztelek gyékénypalotámból hogy a szél újra felszítsa
a szikrafényt hogy a szikrafény visszaadja a lángot hogy a láng fölszárítsa a
könnyeket hogy a könnyek megitassák a reményt



és csak szalad ki - be - lőlem isten tudja merre hol lenne
jobb helye ha tenyeredbe vagy ha földbe bele fektetve öntözve tovább csak tovább
nevetve még minden még mindenki más senki csak utazunk már hajunk sincs még
mindig lobogunk kint is bent is kevés a sok gyúló napszagú orgazmusok a sárban
szüntelen csak velem meredten téged már egyetlen ígérem sohasem

amit a szívedig emelsz -
azt később
hiába tanítod tudni

feslett válladon pulóvered -
lehet mert egész nap
öleltelek

egyféle közönyt bírok elfogadni :
amit addig gyakorolsz míg
szenvedélybe torkoll

kezdem megérteni :
ha történne - nem lenne
csak van



arra születtem hogy egy pontban lüktessek.ebből magamban ahonnan ahova nézni is
szoktalak.vöröskék olajak.húsok és zsigerek - halhatatlanságod
inkubátorai.lehetek szűk is tág is.nyílhat bennem gaz és rák is.ha levegőm vagy
- úgy is jó lehet.csak vigyázz ide közel a nap s jól látni : egyenesed
(érték)készletemben nem bír (tér)erőt találni.meg nincs is nálam a telefonom.

mióta megjöttél mint akit
világra dobtak szaladok feléd -
kétszer már le is hagytalak

te vagy ilyen
csöndben vagy csak szívbillentyűim
üvöltenek?

bénultságom leverte a számat - vetheted az ágyat

vezetem
szerelmünk naplóját :
nincsen története

így megtermékenyítve - fénytorogva
olyvá tűnhet
én sütöm a napot

amint valóságosan és mélyen megérinted :
a következő pillanatban csak távolabb lehet -
avagy az elcuppantott puszi pszichológiája

bevallom :
a szeretésen kívül szinte
mindentől tartok egy picit

egyensúlyomat keresgélem -
Isten ments hogy
megtaláljam

táncolok a sötétség felé

egyik kezem csípömön

a másikat egy
ideje már nem találom

legalább annyira lüktet véremben

halálom

mint fényed combjaim között

horzsol és hasogat

ha már
minden sebünk kifakadt

tudom messzire úszunk

de addig tartsd
elém bőrödet ott ahol

legvékonyabb

és én nappá szövöm szaros kis
álmaidat

vicces ez az életjáték:
a végén még halálra röhögöm
magam


néha már jobban
hiányzik a hiányod,
mint Te magad


én kitéptem a szivedet
a nyelveddel együtt :
te meghagytad nekem nyelvemet

újra és újra magamra zárom kapuimat
így ha meglátogatsz mindig rádöbbenhetsz:
valóban nyitva vagyok


csak egy nap nélküled.kívül van a szenvedély - bennünk valami
meleg.köldököm a kerek - a holdat bámulja veled.csak egy nap - tapadóéhes
fülek.tévéhangyákat figyelgetek.pörög a búgócsiga így is.spirálon csepereg a méz
is.összegyűjtött arcodat agyamban ismételgetem.átmeneti állapot.mikor nem vagy
velem kötött pulóverem a szerelem.színes ruháimba csavarom magam aztán ellopom a
napot.

és mikor már biztosan tudod
hogy egy a bizonyosság - bennem a magod
és benned magam ahogy itt ülsz

van, akinek csak egy szobája van, nekem egy világom! a
világomon belül az akácméz az enyém, a tamás a barátom... és még falra kenhetek
krémeket, tonhalasat, qtíz koenzimeset, leköphetem, s ti kérditek, jó nekem?!
hát nem! van akinek csak egy szobája van, nekem egy világom! a világon belül a
vörös ceruza az enyém, a búgócsiga a barátom... és még, a csillár körtéit
parittyával kilőhetem, s ti kérditek, jó nekem? hát nem! az akácmézet lenyelem,
a tamás a barátom, falat sikálom, satírozok a vörös ceruzával a combomra,
bőgetem a csigát, betekerek új körtéket, s lőn világosság!

keresem a szívverésed a füvek alatt a földben

de
elveszett csak hangod leszek

mea culpa mea culpa kedves

világosítsd vagy verd agyon dalom

piros kanca vagyok és a tüzed
falom

hát ez lett volna a pokoli fieszta

a jutalom végjáték

jobb kezemmel jobb lábammal kelek

aztán mindent magam mögé vetek

mert ilyen fináléval csak hanyatt vetett lábbal

eszeveszett
testeveszett tombolásunk lehet

mégsem félek mert összemaszatolva minden
könnyem fejem felett lebeg

térdeimrerogyva
hajtépkedőskinevetavégén
passzivitijátékazidővel

tudod mi az, amitől leginkább félek?
a világító sötétség

olykor tudom merre megyek
csak nem tudom miért -
máskor pontosan ellenkezőleg

a tiszta életet élő személy megőrzi a belé helyezett élet- és
szeretetenergiákat. ez a teljesség biztosítja a személy egységét, ellenáll
minden olyan magatartásnak, amely sérti azt. nem tűri el sem a kétszínűséget,
sem a hamis nyelvet. ebből következik, hogy ő nem él tiszta életet. mikor
mélységeibe tekintett, és rádöbbent erre, még nagyobb káosz uralta. úgy döntött,
nekivág hát az éjszakai városnak. két utcányira pianínószót hallott, a szomorú
vasárnap zenéjét. elérzékenyült. a fülei leestek, a korom sötétben négykézlábra
ereszkedve tapogatott utánuk.alkoholmámorosan közeledett egy tinédzser
locsolókocsi. a füleket, amik az úttestre gurultak, kilapította.de hát
szégyenletes így mutatkozni.erre a férfi egy hajléktalan narkós prostituált
fejéről elcsente annak mambo sapkáját, egészen magára húzta. a lány előszőr
elmondta mindennek,- a szájáról olvasott-, majd meghívatta magát egy pohár
kékoportóra. utána feküdtek, ketten, ki tudja hol, de igen hideg volt, ömlött
róluk a víz. a lány kitépte a férfi szívét a nyelvén át,vagyis együtt a kettőt,
így az süket -némává vált.megvárták a reggelt, ettek a sarkon cukros brióst,
mascarpone-t ribiszkével, s vagy egy kilónyi szőlőt.

dörömböl szám sarkában a vér
itt nincsenek képekcsak
szavam beszél
és játszol velem Te is

őszinte rácsodálkozásom azok felé
kik abszolútnak hiszik abszolút relatív és ezáltal
kétségkívül univerzális igazságukat

szeretsz valakit, harcolj érte. és fejezd ki a kurva
érzelmeket. érted? utoljára "v" alakban felmetszették a mellkasomat, és
kikanalazták a bensőségeimet. meghintettek tabascoval, ami kegyetlenül csípett,
rándult a fejem, és tiltakoztam, mire egy ruhacsipesszel bezárták a számat.
amikor kiürültem, ezek a rohadtak pedig jóllaktak, összevarrtak. azért eldugtak
bennem egy zacskóban üzeneteket, emlék- és értéktárgyakat. így ha megtapogatnál
most, kivehető lenne egy antikolt gyertyatartó, egy szakítólevél, homokóra,
miegymás. ha rajtam feküdnél, ami jelen körülmények között lehetetlen, akkor
nyomnának ezek a holmik. tudod mit, intéztem egy telefont most munka ügyben,
ezért megérdemlek süteményeket. lelki oka van a krémesnek. meg naptári.
vasárnapcukrászdázós. bánom is én, hogy nem a jaguárodba, de tuszkolj be,és
vigyél, kakaókat is akarok, nem szeretnék, akarok. segíts felhúzni a pulcsim
zippzárját, csak kérlek nehogy becsípd az állam. nincs pénzem. én mást tudok
prezentálni, a kis koszos pedig gondolázik.így tudnál szeretni? így tudnál
szeretni.

sejtütközet - lánggal nyitok tüzet
mindent elégetek - a
romokat is
csak hogy ne mentegetőzz a rendetlenség miatt


összecsomagolom magam
testem lelkem szerelmetes tengeremre teszem
kirázom magamból még a tabulát is
egymásba oltott szitokimáimat
naprendszerembe dobom
hadd égjenek hagyom
s résen vagyok nagyon
mikor földhöz vágott vázám
szilánkjait mezítláb kerülgetem

akarom nem akarom
még mindig itt vagy velem
az egyik szilánkot
a legeslegvörösebbet megörzöm
az a legszebb - legbeszédesebb
amelyik
felhasította a bőröm

one of my innermost secrets:
the fire in me keeps me
open

valami a nevedben egyre csak hívogat
olyan jövőből ami
soha nem jön el
mégis annyira élő hogy minden pórusodból
egymásba
fordult csupasz testünk figyel



nincs földem van ölem
nincs hangom van fényem
nincs szinem van zeném
beléd változok tartom robogó álmodat
míg ölelkezésünk lepedődből ki-be
rántogat
kottázok tóparti malmokat
frissen őrölt egymásba hurkolt
ujjakat
szabaddá táncolt földanyagokat

ha majd bénultságom leveri a
számat
csak aludni fogok veled mert
ez édesebb lehet hátad vonalán a
fűbe hasalni aztán dalni dalni

a hatalom attól szünik meg létezni, ha egyáltalán létezett és
funkcionált valaha, ha nem mint hatalmat tekintjük