Címkék: - 2008/02/23


talán szerencsésnek mondhatom magam
alapvetően mindig elégedett voltam a melleimmel
egy darabig anyu melleivel is, de aztán áttértem tápszerre

sokféle mellel találkoztam már
a kölcsönhatás az érdekes -
mikor valaki más melle ér a tiedhez
mindig valami más teremtődik

mikor eszebe jutsz, meggyszínűek lesznek a bimbóim

nem tudom anyu mit gondol a melleimről,
de ahogy növekedtek,
úgy nőtt a köztünk lévő távolság is
/nem tudom mi lenne, ha még nagyobbra nőnének/

most megint növekszenek -
kicsit félek, hogy túl jó lesz szoptatni
már olyan sötét a pitvar, mintha csak pince lenne

tegnap azt álmodtam, hogy megrepedtek és
fehér, gecihez hasonló folyadék szivárgott

egyszer a melleimmel fogok zongorázni
ha jó, akkor többször is

nézegetem a váróban a várandósokat
némelyiknek pocakja helyett is a cicije nő
egyiküknek nagyon fehér a bőre
elképzelem ahogy végigcsöpög rajta a tej..
behívják

én korábban nem gondoltam, hogy a melleim sértődékenyek egymásra
az egyik majdnem világgá ment, mert úgy feküdtem, hogy csak a másikat tudtad szopogatni

harangformák felett imádkozni dingg
dongg

capppp.

anyaszagos
tejszagos
orgazmatőr
érzékgolyó
nőcsókoló
toronyállító

annyira akartam látni a melleid
jobban, mint az arcodat

tánc közben a melleid voltak az arcod

milyen jó lenne ha minden anya kapna a babához porciózott tejet
járna neki - minden babához jutna tej is

van, hogy összekeverem bal mellemet a szivemmel
lelkem szive a bal mellem
testem szive csak a lüktető húscsomó

a melleim akármennyi táplálékot befogadnak -
másképp lüktet rajtuk a hús, más a dallamuk
de mindig zenélnek

szomjasak is
meg adakozóak is

ha felhasítanál, sok apróság kiömlene: szavak is,
finom kármenpiros redőkön,
többféle folyadék és ujjlenyomatok,
talán nyelvek darabjai, akik ízekbe haltak
kiömlene több kiló gyümölcs,
pirosbogyósok meg nagyobbak is
és esemesek aláírás nélkül és

ha majd kijön és ott bújna ki a gyerek,
vajon változtatna a születés élményén?

én például inkább anyu hüvelyéből bújtam volna ki,
de legalábbis a mellei közül,
nem a hasából kivágva..

aki szeretett nőt,
bújt már hüvelyen keresztül ki-be a világba

nyitva van az aranykapu de

ha a melleim beszélni tudnának, mellesleg...

-porrá leszünk mi is
mint a tested,
és a testek,
akik szerettek
tovább eMELLnek-

..az örök tejútra

Címkék: , , - 2008/02/22


nektek mit jelent ez a festmény?

Címkék: , - 2008/02/16

testem ima
hajnali ölelésben pöndörödő
combomon felfelé kígyózó

testem otthon
lakják husok, lebegő lelkek
saját lebegő lelkem is

testem is-ten
te is én te is is-ten
ten-te

testem ritmus
fény zúdul a tetőkről
boldogság csurog vállamon

testem tenger
felfröccsen és visszahúzódik
lüktet benne illatokkal, ízekkel a part

hörögve sziklát ölel habom
makkok esnek
duzzadó vizemben mártóznak meg ágak

testem mag-zat
két szívvel zúg benne az élet
de elvesztem majd az egyik szivemet

testem tengere
zúgja majd vissza egybelüktetésünk
szívja és issza

jobbról egy planktonraj
balról zubogó vér
szinezi és mossa husom

amíg a partból kiszakad a tenger s újból körülölel hüvelyem

szerintem én nem haltam meg.
még érzem a testemet.a szomszéd szobából áthallatszik ahogy baszunk.valahogy keresztülcsorog a falon.véres és nedves mocskos.szerintem én nem haltam meg.mocskos vagyok.fájok ahogy kiszakadnak belőlem az apró mindenségek.a napfény életre simogatja az ágyamat, a lepedőm például vágtázó lovakkal teli tenger.
sírni szeretnék.
kisírni a csontjaimat.a szöveteimet.

szerintem én nem haltam meg.
gyere, a testem átereszt.
sikoltozó nyugalmam lyuka örök transzparens.

Címkék: , - 2008/02/08


emlékszem, úgy éjjel 11 lehetett.simogató, meleg tavaszi szél csapta meg az arcom ahogy kiszálltam az autóból.az ismerős házak faláról még csurogtak a nappali fények.a teraszok tele voltak meleg morajlással.könnyűek a lépések ahogy elhaladok a székek mellett.mintha lebegnék.az egyik kapualjból sárgás fény úszik elém, és hirtelen kinyilik ahogy közelebb lépek.kinyílik a fény.

meglátom gyermeki testem, s felnőtt női magam.
szerelmesek.szabadok.ott történnek és énekelnek, előttem.nincs mibe kapaszkodnom.nem érzékelek semmit, ami kizökkenthetne hirtelen jött boldogságomból.hozzájuk érek.megérintem őket.gördülhetnék rajtuk, olyan kereknek tűnnek, de feszesek is, vonalaik élesek és tiszták.kicsit olyan érzés, mint egy beavatás.mint mikor gyerekkorunkban reggel a fürdőszobában megsimogattuk magunkat.és mindig kicsivel tovább mostuk a fogunkat.forró cseppek a hajszálerekben.fogkrémcseppek a mosdókagyló falán.

maradnék még.vagy csak magammal vinném teljességetek szemüvegét.a mozikban most csak háromdimenziósat osztogatnak.de mennem kell.még világít ablakodban a kislámpa.talán már elaludtál.amíg odaérek, mesélek neked az ősi vizekről, ingoványokról s őstengerekről, amikben csurom cseppjeink örökre összeolvadtak.a kádakról , amikből a víz az óceánokba fut. egymásbakuporodós lélelmosdatások.egymásbanyargalások.magunk vad keresése a másik magján átpréselődve.ájultegymásbaszívás.napnedves forró anyagok.lelkünk gyurmái.sikító állatok.egybebarangolások.

szomjas repülések.

Címkék: , -




rugalmas és nyitott.azóta ismerem, mikor megfogantam.akkor még nem beszélt hozzám, nem is igazán vettem tudomásul létezését.nem sértődött meg, nem bántott emiatt.várta, hogy majd később egymásra találjunk.és szavakkal is elmondhassam neki: törődök vele.mikor kijöttünk, sokáig nem juthatott központi szerephez.néha a kádban, vagy fürdetésnél éreztem a jelenlétét, vagy amikor anyával a Dunában fürödtünk.láttam ahogy lebeg a vizen, lebeg a köldöke és a mellei.aztán sokáig nem vettem róla tudomást.
mikor tizenhat éves lettem, éreztem , hogy haragszik.sértődékeny volt, de tudtam hogy félt és szeret.hogy nem bírná nélkülem.kiabált bennem, félreverte a szivemet, éjjelente többször is felébresztett.mardosni kezdte a gyomrom, tépkedte faláról a vastag, bemerevedett vakolatokat.teret akart magának.adni akart.velem akart élni.nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen kétségbeesetten küzd.hiába öntöttem magamba literszám a gyógyteákat, hiába mérgeztem antibiotikummal, elfojtással hiába fullasztottam.be kellett látnom, hogy életereje meghaladja az enyémet.ekkor már beszélt hozzám, de azt nem mesélte el, pontosan mit kell tennem.



tizenkilenc voltam, mikor végül összeköltöztünk.nagyon kicsi volt a szobánk, de úgy rendeztem be, hogy jól érezze magát ő is.akkor kicsit megnyugodott, olyan helyekre irányított, ahol ő és én is telecsoroghattunk jó dolgokkal, olyan emberekhez, tárgyakhoz és illatokhoz.minden reggel megköszönte, hogy elszöktem vele.lelkesen ecsetelte, milyen jó lesz nekünk együtt, milyen régóta várta már.este füstölőt gyújtottam neki, csendben voltam, nem zavartam, amíg magával törődött.de ha nem érezte, hogy megkapja amire szüksége volt, kérlelhetetlen volt.bosszút állt, a legkülönfélébb módokon.
adni akart és befogadni.rugalmas, nyitott bőrét ahogy félrehúztam, és ahogy kezemben tarthattam..mint az élet esszenciáját.olyankor semmi más nem érdekelte.éhes volt, és szomjas.kiharapta magának.
aztán arra kért, engedjem, hogy gyereket szülhessen.hogy csak akkor tudná igazán elfogadni magát.szereti a forrókádas füstölős fürdőzéseket, szereti mikor izzadtra és lüktetősre edzem, mikor pulzál benne tűzpiros, rakoncátlan vérem.szereti mikor simogatják, azt is mikor én simogatom.átölelem egy párnával, vagy tusolás közben.olyankor teljesen azonosak vagyunk.szereti, ahogy szeretem.
tegnap elmondta, hogy újra akarja magát formálni bennem.most érzékeny, képlékenyebb mint bármikor.legyek megértő.szeressem, ne forduljak el tőle.
minden jó lesz - mondta.most igazán jó lesz..

Címkék: , -




engedd el a félelmed, mint egy lufit, engedd az égnek, és hagyd elrepülni, hagyd a semmibe enyészni.ma este ideküldök neked egy lányt.holnapra jobban leszel.




csendes volt a tenger, nem féltem tőle.úsztam és úsztam, mígnem a jeges, alattomos örvények visszakergettek a partra.a só kimarta bőröm és szemem, de a boldogság előszele már meglegyintette testem.az albérletben egy barna, szelindekszemű lány feküdt az ágyamon.


-Te ki vagy?-kérdeztem.


-A dajkád-felelte huncutul mosolyogva-,gyere ide az ölembe, holnapra már otthon leszel.




nem kért semmit, nem akart semmit.meleg, kicsi kezével a fejemet simogatta.ezt nem lehet megtanulni, ezt nem lehet kitalálni, gondoltam, ezt csak tudni lehet.

Címkék: , - 2008/02/07


átláttam bőrödön ha öleltelek
születésedig-halálodig láttam
ereiden szánkózott tekintetem
mesebeli melled melegségét faltam
itt megszülettem, amott halált haltam
anyaszült-ismerős
csissz-csussz rugdalózom
egyre beljebb tolom magam
méhlepényeden kapaszkodom magzatvizesen
duáljátszunk-vérvajúdunk
ki-be mozgatjuk egymásból a végtelenséget

Címkék: , -


itt állok felöltözve meztelenségembe és kiáltok
vért köpök a szemedbe hogy megláthassam magam
kiszakítok belőled egy kis darab halhatatlanságot
szánkózz végig idegeimen és olyan mélyre harapj szöveteimben hogy
ne hallatszon semmi csak egy üvöltés a szívbillentyűmön

Címkék: , -


azért vagyok

itt hogy úszkáljak tudattalanomban

anyaföldbe gyökerezett lábbal

rádborítsam hajcsomóimat

folyton lassan

káoszfájva magzatvizesen

duzzaszd fel a véred

ha áttörted gátjaid

csak érints meg

Címkék: -

lüktet bennem életem vize :
fröcskölő patakok,érintések,képek,visszafojtott lélegzetek pelyhek, csobbanások,hatalmas lángoló kazánok

Subscribe to: Posts (Atom)