nyíló – záró comb és hónalj tolta ki magából az egót hogy beteljesedjen a beteljesedhetetlen hogy keresztre feszítsen a tudat mutatom neked az utat a te dolgod hogy odaképzeld magad halálodat vagy magod olyan mélyre viszlek amennyire hagyod
mikor hajózunk ki végre a vizekre ahol nincsen méterenként kérdőjel biggyesztve nincs teremtés csak vannak és élnek a dolgok és tudod anélkül is hogy mondanám neked lehet tudom én is nincs vitorlánk sem árbócunk mert tudja a szél is ahol nem látjuk haldoklásunk még mielőtt szülünk meztelen hasunkkal egymásba feszülünk
milyen könnyű most meghalni
nem mondani hogy ' én vagyok'
- 2007/07/17
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment