álmaimból takarómmá hajtogattalak alaktalan fényes anyagból mi hol puha hol érdes hol fehérebb s van mikor árnyat vet falamon olyankor veled alszom szabadon takarlak akarlak csupa kert lesz körülöttünk fényes nyers fák ropognak folyók szakadnak s világosságunk egyetlen világunk lángon lovagolva agyunkig bezárva akkor visszaadom neked nyelvedet s égő husod mostantól én leszek
0 szösszenet:
Post a Comment