lassan lebegve kezeddel fordíts be magadba sejtről sejtre időtlenül haladva nyújtsd még el a pillanatot ott ahol mélyen még szavunk csak gagyog libbentsd szoknyám szived felé lomhán és élesen szöveteimben várj rám édesen teljesen tiedül beszélek álmomon ahogy baktatok vakon széles nyári égen vártalak itt voltam veled és mindig leszek dúdolgatom vízcseppízű neved üzenőpalackom tengeredbe vetve visszatérni testmeleghez örülve nevetve
0 szösszenet:
Post a Comment