tüzünk gyönyörűbben süt mint a nappalok
hajam fürtje - vad táborok
ősemberek - nőstények meg kanok
nyakamban fényhasáb döngeti lefelé
csempészi az útját
kicseréljük minden porcikánk és aztán
visszaszolgáltatjuk az időnek
addig csupasz szivekkel pöckölik agyam
még utoljára megpróbálom kibontani
megbontani szinünk és a hangot -
aztán lüktető kezeim közt cipelem
a villamoson
kétszázhúszvoltos kalodánkat
reszket boldog husom
hát nem csak a trolik ráznak
2 szösszenet:
Ilyen pillanatra vágyom... Mint ez a csésze gőzölgő kávé.. Reggeli félhomály, csönd, nyugalom, a fekete erős karakteres illata, a csésze kezet melengető érintése.. a porcelán simasága... mindez az asztal lapjára simítva fejem, míg kezem kedvesem kezébe simulna...
Álom-pillanatok.
ez szép..
Post a Comment