mint vándor hideg ősszel
elhagynám ezt a földet
elszöknék a tél elől
elmennék elvinném
amit szívemre tettél
a hűség szép láncait
elrejtettél a sötétben
mint gyöngyöt a tenger
megőrzi a néma mélyben
elrejtettél a sötétben
csak az ég tudja
és én is érzem
hány éjjelen sírtál értem
sose félek a halál völgyében
elrejtettél a szivedben
0 szösszenet:
Post a Comment