Elsimogathatatlan simogatásaimmal egy kismacskához hajoltam, és te nézted, a kenyeret - pedig éhes voltál - odaadtam a vadkacsáknak, s mikor végre méltóztatták elfogadni, te jobban örültél, mint én, suhantak fenségesen, sétáltunk tovább, kerestünk volna egy kis házat, ahol lakni lehet, nem tudtuk még, hogy már megtaláltuk
te szereted őt, ő szeret engem, én szeretlek téged, szeretlek benneteket, ne félj, hullámzó, édes vizeiben Isten cserélget minket.
- 2006/11/18
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment