csak csendben állunk és nem hisszük el még mindig nem hisszük hogy megtörténhet velünk a szerelem az a gyökértől szirmokig hatoló mindent felforgató születés és halál keveréke szív és értágító boldogságkapszula
még mindig nem hisszük hogy soha senkit
aranyból és ezüstből vagyunk
egymás szemeiben ágyazunk reggel
délben és este
és nincs az az ember vagy fogalom ami
egymástól minket kedves elvehetne
a legszebb nap emléke
- 2006/11/07
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment