nem szeretnék mást - csak mesélni fogok
nincs nevem nincs
testem - csatorna vagyok
nevezd katarzisnak orgazmusnak vagy bárminek az erőd nyersen kell nekem csak a véremet forralhatod valódi láva valóra válva
lehet hogy ilyenkor tiszta vagyok és lehet
ilyenkor vagyok a
legeslegmocskosabb
de tudom mi az igaz - bár néha nem értem
csak
hurcolom zsigereimben és még téged is
megtévesztelek vele - mikor átlátszó
husomon
ilyen mélyen süt át a nap - vakuló vaku -
vedd el vedd el gyere és kelj fel
nyársald fel gondolataimat aztán
lüktetve robbants ki magadból minden vért és havat

2 szösszenet:



Anonymous said...

ez a vers most szíven ütött
hatott
elragadott
s itthagyott
ülök és meredek
bambulok

Anonymous said...

éppen olyan pillanatban keletkezett,amit most Te élsz át :)