Bittermoon - ecstasy of existence

szakadozik torkodból a füst
visszafelé görgeted karikáidat
vetkőztesd magad hogy
teljesen tiéd legyek
ereim ha sérülnek az
égig csapnak veled
vártalak sírtalak
tüzeidbe visszadobtalak
csak egy ablakom legyen amin besüt a nap

s onnan majd levegőddel szemtől szembe futok

hányásod is nyelem
mert az ébrenlét sem tévedhetetlen tudod
foggal körömmel arccal
egy ágyban fekszem a harccal de itt benn
katonáim ruháikból kitépve
már lefegyverezve verik
fejüket kövekbe - hullanak