csak szállt a kispad
csak lebegett
csak fentről néztük a köveket
csak szerelmeskedtünk
felfelé az égig
szálltunk ablaktól ablakig
csak végig
csak megakartamállítaniazidőt
csak nem lehetett
csak éreztem minden sejtemben a lehelleted
csak éreztelek
csak akartalak
szerelmeskedünk a kispad alatt
csak így még nem akartam sose senkit
csak azt akartam hogy tudd, csak ennyit
szálltunk a pad is lebegett
vörös volt az ég
égett a lehellet
egymásba haraptunk
nyakunkon csorog meleg vér
csak te vagy
meg a zene meg a Bakáts tér
csak egy kis dal
fülemben csak lüktet
csak lángol a kispad
elégtünk
elégett
0 szösszenet:
Post a Comment