Bittermoon - ecstasy of existence

- szemed éget perzselőn, arany-feketén a nap nem hív ily sürgetőn, nyár delején szép szemed fordítsd tőlem el, megvakulok fordítsd vissza, nézz...égess el, arany-feketén tüzedben elporladtam, semmi vagyok szép szemed éget perzselőn, arany-feketén a nap nem hív olyan sürgetőn, nyár delején két karod átfog, átölel, magam feledem a hullámok, az óceán játszik velem két karod vedd el, bőrömmel emlékezem fogd át derekam, hozzád ér kezem fogj engem, ölelj tengeredben vízcsepp, az vagyok két karod átfog, átölel, játszik velem a hullámok, az óceán, nem feledem -

szeretlek , harcolok érted. és kifejezem a kurva érzelmeket. érted? utoljára "v" alakban felmetszették a mellkasomat, és kikanalazták a bensőségeimet. meghintettek tabascoval, ami kegyetlenül csípett, megrándult a fejem, és tiltakoztam, mire egy ruhacsipesszel bezárták a számat. amikor kiürültem, ezek a rohadtak pedig jóllaktak, összevarrtak. azért eldugtak bennem egy zacskóban üzeneteket, emlék- és értéktárgyakat, gyertyákat, ruhadarabokat. így ha megtapogatnál most, kivehető lenne egy gyertyatartó, egy szakítólevél, miegymás, még egy pólód is.ha rajtam feküdnél, ami jelen körülmények között lehetetlen, akkor nyomnának ezek a holmik. de segítenél felhúzni a pólódat, körültekerednél, belémbújnál, hangosan énekelnél és táncolnál bennem, a tárgyak kipotyognának, nem nyomnának és így tudnál szeretni?így tudnál szeretni.