a vásznak, a távolságok, nyár, meg hajnal, az üvegvirágos reggel, félelem, döbbenet, az ébredés,a tested, a bőröd, a melegen, slaggal spriccelt olvadó sejtjeid, a napban ég, ég a hús, dagadnak a szövetek, dagadnak a napok, csak egymásban, csak ketten sárgák, mocskosak a folyékony, aranysárga napban,hallom a harangokat, már nincs sok óra, kihülnek a baszásízű szántóföldek szalad a testemlassan, lassan
nagyok benne a nyomok
a távolságokzöldek az ujjaim, sáros az combom, égetnek a vásznak, futok a napba, abból vagyok,belőled vagyokelvágódok, felszakadok, kifolyik belőlem a szerelem, a mondatok, a szines gyertyák, az évek alatt összegyűlt nedveid, ott vagy a napban, ott vagy a hajnali meleg nedves fűszálakon, ott vagy az arcomon
Címkék:
szerelem
- 2009/04/22
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 szösszenet:
az újraformált sorok egy új benyomást keltenek - mélyen 'égetőek' - vigasztalan gyermeki félelmek emlékét idézi a vágtázó szomorúság - most félreértelek, mégis érzem hogy ott vagy...
- a képek, a képeid is nagyon ... - ez a műterem atmoszféra a lélek otthona, a feketefehér paradicsom! - (teo)
Post a Comment