ízeket érzek számbaveszem a tenyerek melegét szeretőm lüktető husát tengerszőtte álmokat és ladikokat amikbe pakoltam őket tengerek és tenyerek melege minden ami maradt ladikok a vizen és a hullám alatt még felfedezem magam benned benned-magamban ahogy vonalakat húzol bőrömön -még élvezem összeringatlak még magamban szívesen összeterelem testedet és felfekszem hasadon elringatom magam lassú ritmusodon teremtelek lépéseimmel a macskakövön mikor átnyúlok érted a levegőn mikorösszeránt a kilélegzett tocsogó öröm mindenséggé robbantott szűk alagutainkban anélkül hogy szólnánk egymással -a gondolatainkban még teremtelek ahol őspatakom ered arcaink a folyók összefutó erek
a vásznak, a távolságok, nyár, meg hajnal, az üvegvirágos reggel, félelem, döbbenet, az ébredés,a tested, a bőröd, a melegen, slaggal spriccelt olvadó sejtjeid, a napban ég, ég a hús, dagadnak a szövetek, dagadnak a napok, csak egymásban, csak ketten sárgák, mocskosak a folyékony, aranysárga napban,hallom a harangokat, már nincs sok óra, kihülnek a baszásízű szántóföldek szalad a testemlassan, lassan
nagyok benne a nyomok
a távolságokzöldek az ujjaim, sáros az combom, égetnek a vásznak, futok a napba, abból vagyok,belőled vagyokelvágódok, felszakadok, kifolyik belőlem a szerelem, a mondatok, a szines gyertyák, az évek alatt összegyűlt nedveid, ott vagy a napban, ott vagy a hajnali meleg nedves fűszálakon, ott vagy az arcomon
nem haltam meg
aprókat mozdul a mellem
az arcomon viszont semmi rezdülés
a ráncaim kisimultak
csak fekszem
az arcom fölé emelem a karom
betapasztom a szemem
a sötétben fáklyák cikáznak
beleszédülök az éjszakámba
indiánok üvöltéseit hallom
csak őket szeretem már
ömlik a számból a vér
ordítani szeretnék
kitépték a nyelvem
felkapok egy fáklyát és rohanok az indiánokkal
a többi nő beletörődött
de én nem akarok
nem akarok aludni
virrasztani akarok az indiánokkal
feszül a testem
pattanni kezd bőr
szétreped a hasamon a vaginám felett
a nyakamon a mellkasomon
csak érzékek és szerveim raktára
a meztelenség rám többé nem vonatkozik
nadrágom lehúztad
szeretőd lettem
vágyik a hülye szív
a test szeret
hiányod átvágja a koszorúeret
a testem napfolyókanyar
a testem türelem
aztán belázad és dühöng
a testem kifosztott elvetélt
csontkosár mágnesed
yes, ez én vagyok
csörgess, rázz meg
dobolj
föld és az ég felé
a vásznak, a távolságok, nyár, meg hajnal, az üvegvirágos reggel, félelem, döbbenet, az ébredés,
a tested, a bőröd, a melegen, slaggal spriccelt olvadó sejtjeid, a napban ég, ég a hús, dagadnak a szövetek, dagadnak a napok, csak egymásban, csak ketten sárgák, mocskosak a folyékony, aranysárga napban,
hallom a harangokat, már nincs sok óra, kihülnek a baszásízű szántóföldek
szalad a testem
lassan, lassan
a tested, a bőröd, a melegen, slaggal spriccelt olvadó sejtjeid, a napban ég, ég a hús, dagadnak a szövetek, dagadnak a napok, csak egymásban, csak ketten sárgák, mocskosak a folyékony, aranysárga napban,
hallom a harangokat, már nincs sok óra, kihülnek a baszásízű szántóföldek
szalad a testem
lassan, lassan
nagyok benne a nyomok
a távolságok
zöldek az ujjaim, sáros az combom, égetnek a vásznak, futok a napba, abból vagyok,
belőled vagyok
elvágódok, felszakadok, kifolyik belőlem a szerelem, a mondatok, a szines gyertyák, az évek alatt összegyűlt nedveid, ott vagy a napban, ott vagy a hajnali meleg nedves fűszálakon, ott vagy az arcomon
Subscribe to:
Posts (Atom)