test vagyok
nyelvem - hamu
létem - öröm
elemem - apad
lételemem - a lelked
a folyó egyre kijjebb lökdös,
de rád majd emlékezem
magamba vésve őrzök minden érintést, bár a nyomokat szabad szemmel nem mindig láthatod.
őrzöm a kezeket.
fúródásaimat, és amik átfúrtak - őrzöm a szemeket.
őrzök minden testet, aki megszeretett.
reggel elgyalogoltam a sarki közértig, és én főztem neked az esti teádat.
te meg írtál, szeretkeztél velem, kimostad a piszkos függönyöket, megetettél, megitattál, foltoztad a ruhámat.
emlékekkel pakoltál tele.
most sejtemlékezek.
embriókra.
hosszú rángásokra.
sikítottál, ha belém élvezett.
sejtettelek.
tenyerekben.
betegségben és gyógyulásban.
hordoztalak.
ringattalak.
tápláltam magod és egód.
ha nem bántál jól velem, kisírtam érted a véremet.
nőtt benned gyermeked és sokszáz orgazmusod.
voltam tanítód, mestered, voltam papod.
ha szerettél, könnyű voltam neked.
ha nem voltál jó velem, hordoztam tüneteidet.
áááá óóóó
itt valami rosszul ketyeg
szakadozik
dagad
milyen vak vagy - magamban nevettem rajtad nagyokat
kurva voltam - hogy kurva lehess
bölcsőd lettem - hogy bölcsebb lehess
de most szeress
engedj be
mélyen
tengeredbe
nedves, meleg ronggyal
töröld át homlokom
beszélj hozzám
egyenként
etesd
minden sejtemet
cseppenként ömlik keresztül rajtam az emlékezet
sejtről sejtre
magról magra
aztán emelj ki, fektess az égető napra
mondd el hogy legigazabb szeretőd én vagyok
rabszolgád, királynőd,
minden meséd, dalod
és én hálásan elviszem magammal a történeted
napsugárba csomagolva meleg, kicsi dobozkában viszem
átölelem helyetted a fiad, megöntözöm virágaidat a polcodon
megtartalak.
ahogy te tartottál ölelő lelked körül,
életem.
2 szösszenet:
itt járok, megértlek, megéllek.
ó mennyimennyi tűz... irigyellek...
nézd el, kérlek :)
ölellek, ölellek: łéna
gondoltam Rád, tegnap.
megérezted.
Post a Comment