vér folyik, áramlik bennem, nem is tudom hova menjek, honnan vagyok, az otthon szárnycsapásai is kielégítenek, ilyen hajnalban mindig világítanak a házak, a szabadság angyalai is megítélnek. mennyit beszél a szél, honnan van ez az áramlás, áradás, a hegyek felől jön talán, mindig elárvult a testem, folyik át belém a hajnal, újabb kövek ragyognak a nyárban, kövek.
négyezerhuszonhatezerötszázkilvenvenháromszáz karakter.
milyen az, amikor nincsen félelem, és az oldalak száma végtelen
üveges tekintettel néz rám, mintha jelentenék neki valamit az üres árok csurog alá halkan, úgy hiányoltam az ébredést.
nem mondtad, nem mondtad, hiányoltam a szürkeséget, az üres árok és figyelmeztetések. pedig ott voltam reggel, kitöröltem az emlékeket, fénylő szemed, minden a szövegben történt meg, minden.
Címkék:
lüktetős
- 2007/06/08
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment