tudod hogy semmi sem vicces és minden édes meg keserű meg süti a nap ragyogja méhig az arcom hogy ez már sosem lesz ilyen csak még ilyenebb szerelmeim egyetleneim Te mindenem ilyen értelemben csak énekelek nektek rólatok amíg ti boroztok s csuklotok nagyokat de már nem mondunk dolgokat csak rövidülünk és egyre dúsulunk de sosem búsulunk mi eggyek egyetlenek egyenlőtlen naplementés hajnali pírek piroskák meg fehérek megmentetek az édes haláltól

3 szösszenet:



Anonymous said...

..ez már-már olyan, mint egy ima-részlet..

Anonymous said...

..ez már-már olyan, mint egy ima-részlet..

sun-worshipper said...

akár...valószínű is..amennyiben az ima a belső szentély igaza--