megnéztem - ott voltál
értettem - továbbértettem
akartam magunkat
van olyan sírás - amit csak azért illetünk evvel a szóval, mert megnevezhetetlen
valójában keverd össze a meghalást és születést, rajzolj a közepébe egy vörös, izzó magot, és akkorát üvölts bele, hogy a saját zsigereiden keresztül örökre egybelüktess velem - még mindig ezt érzem
olyanok vagyunk egymásnak mint csatornák - oda - vissza felváltva áramolunk
te körbeöleled a méhemet - én egyszerre tágítalak ki és feszítek köréd védőhálót - de test - vérem - nem lehetünk biztonságban, mostmár sohasem
- 2007/06/02
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment