ha hiányzom fordulj falunk felé arccal ott lebeg egy álmom üvöltve sírd körbe magad lepedődbe most ugathatsz is mint éhes veszett kutya képzeletben mélyre csúsztathatod kezed csurig telt nyílásaimban velük könnyezem meg elmúlásaimat aztán ha felkel napunk le is fejezheted -a nedvei fertőtlenítenek
véres magok egymásba csúsztatott szagok őseink levében minden amit féltem és amit megéltem
apró lábaid zaját hallom a szomszéd szobából.táncolsz.olyan lendülettel akár egy fényszikra.közelebb lépek az ajtóhoz.de csak fülem fordítom feléd máris megperzselsz.
legmélyebb ponjaimban mozogsz.magamba zárt mandalám vagy.köröm - végtelen számú és színű elemmel.test - testvérem.kiszűrődnek mozdulataid ahogy csípőddel ereszkednek tincseid és visszafolytod lélegzeted.kiszűrődnek dobbanásaid.ellenállhatatlan állhatatosságod.kiszivárog minden álmod.az EGY.
még mindig csak állok.remegő lábbal.remegő zsigerekkel.ugyanolyan erős a vágy hogy olyan távolról szemléljelek amennyire csak lehet - mint hogy olyan mélyen lélegezzelek zsigereimbe ami már lehetetlen.
tüzem s magom lassan feléd fordítom s ezen a ponton
az önmagából kifordult világ lassan és puhán beomolva méheden nyer új életet
mormolgató
tüzünk gyönyörűbben süt mint a nappalok
hajam fürtje - vad táborok
ősemberek - nőstények meg kanok
nyakamban fényhasáb döngeti lefelé
csempészi az útját
kicseréljük minden porcikánk és aztán
visszaszolgáltatjuk az időnek
addig csupasz szivekkel pöckölik agyam
még utoljára megpróbálom kibontani
megbontani szinünk és a hangot -
aztán lüktető kezeim közt cipelem
a villamoson
kétszázhúszvoltos kalodánkat
reszket boldog husom
hát nem csak a trolik ráznak
minden sokkal kontúrosabb.a szakaszok, amiken áthaladtam ezelőtt.a Minden - mindenbe - visszagörbül, az Amibenminden megvan az megvanmindenben.istenem hogy szeretem az elmúlt éveket.nincs furdalásom.míg tartottak is rajongtam értük.minden egyes évhez szinek és formák szagok és testek és zsigereim megismételhetetlen pozitúrája.a vörös, macskaköves - mélyenjáró...a mindentfelfal és a mindentmegmutat...az őrült és a bölcs...aki szentül hiszi hogy maga a 'normalitás' mint szó elcsépelt és a gyáva kockazsigerek száján fordul csak ki mint okádék és testük ellenkezése önnön maguk ellen.
szeretlek benneteket.
viszlek tovább.
és nem is csak azért mert annyi örömet is okoztatok.hanem mert a legnagyobb fájdalomban és zavarodottságban is az enyémek vagytok.és hogy mit építek meleg testetekből -már mindig tudatom játéka marad