Valami lobog a szervezetében,
mondta a doktornő, ilyen csodaszépen
fejezte ki magát. Nahát! Valóban
egyszer itt, egyszer ott lobban a láng.
Mint kandallóban vizes fahasáb,
már úgy látjuk, vége van, kihúnyt.
De fölcsap ismét egy váratlan helyen,
a térdben elhamvad, már ég a vállban,
onnan is iszkol, nem leli helyét,
lángol a könyökben, ujjaidban,
mintha percenként új országba érne,
futótűzként terjed a gyulladás.

2 szösszenet:



Anonymous said...

EZ! GRATU!

sun-worshipper said...

kösziii:)