Álom. Harmat.
Tovatűnni mint álom harmat. Cseppek a tereken, falakon és Budapest füvein. Átsuhanni mint bölcs szél ezen a téli tájon. Szív-gyanta cseppjei csorognak a ráncos kéregre. Ködfal. Itt és ott. Örök életet nem lelni sehol. Itt és ott. Ez a mély melankólia. A dolgokat és lényeket a keletkezésbe fonni. Soha soha szűnni nem akaró létezés .Wilfried Gürtler.
Címkék:
lüktetős
- 2006/12/16
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment