Bittermoon - ecstasy of existence

"Nagyon fontos, hogy Életed döntő, fontos pillanataiban ott légy és készen állj arra ami ott és akkor vár rád. Ne maradj le róla, mert bár máskor is lesz majd alkalom, ez a pillanat a jelened, a Most tökéletes csúcsa, alkotása és csak ekkor válik láthatóvá, fedi fel magát, csak ekkor tudsz hozzáférni, merítkezni és tanulni belőle...Hogy hogyan ismered fel ezt a pillanatot? Tudni fogod, mert átjár a meggyőződés, a tisztaság és a minden bizonyosságnál is fényesebben ragyogó, szíved csordultig és annál is jobban betöltő melegség érzése. Lehet az egy barát ölelése, egy állat hűséges ragaszkodása, szerelmed tekintete, egy elnyert bizalom, elesetteken való segítés, gondoskodás a rászolultakon, bármi. Lehet akár egy folyóparton eldobott kő, a madarak reptének csodálása, egy könyv mikor hozzád szól, álom, melyen keresztül üzenetet kapsz, egy a csendben kinyíló gondolat, szemed betakaró táj, símogató szellő. De tovább megyek. Az egész Élet át van szőve ezzel a finom selyemszállal, az egész Életszövet ugyanis semmi másból nem áll mint ebből a felfoghatatlan és kimondhatatlanul törékeny szubsztanciából - és ez drága barátom, valóban kimondhatatlan és aki egyszer, egy rövid pillanatra is átélte, annak gyökeresen változik meg az élete. Pontosan úgy ahogy a nagy, lomha óceánjáró amit apró, pontos és biztoskezű kormányzással juttat el kapitánya a Kikötőbe. Ezt a pillanatot ajándékba kaptad mind azoktól, akik gondolnak rád, akik azon fáradoznak, hogy boldogulj, segítsenek rajtad, akik szeretnek Téged - mert bár nem vagy tehetetlen és az univerzum legcsodálatosabb Teremtménye vagy, akikre törékenységüknél de ennek ellenére acélakaratú természetüknél fogva ha hiszed ha nem, minden idők óta áhítattal, soha nem múló csodálattal nézünk fel - kisgyermekként éled az életed, döntéseid javarészt önzésen, testi- és lelki szükségleteid kielégítésén keresztül arra irányul, hogy szeretetet csikarj ki társaidtól..."

Mielőtt elment, egy pillanatra talán kegyből de láttatni engedte magát. Tényleg vannak szárnyaik. Kitárta hatalmas, egész szobát beterítő gyönyörűséges fényességét - egy pillanatra úgy éreztem talán meg is érintett vele - és csak úgy hullott, hullott rám...az angyalpor.

Elaléltam.
Mozdulatlanul fekszem - hagyom hogy átjárjon.
Köszönlek.

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

'hagyom hogy behatoljon a szivembe szétáradjon és lüktessen

lüktessen lüktess lüktess lükte lükte esssss'

orgazmus és önkívület jár át, ha mélyen és valóban átérzem annak lényegét -
minden cselekedetünk csak az adott pillanatban és csakis általunk teremtődhet - ha elszalasztjuk, az egész univerzumot fosztjuk meg

http://www.tancterapia.com/

Álom. Harmat.
Tovatűnni mint álom harmat. Cseppek a tereken, falakon és Budapest füvein. Átsuhanni mint bölcs szél ezen a téli tájon. Szív-gyanta cseppjei csorognak a ráncos kéregre. Ködfal. Itt és ott. Örök életet nem lelni sehol. Itt és ott. Ez a mély melankólia. A dolgokat és lényeket a keletkezésbe fonni. Soha soha szűnni nem akaró létezés .

Wilfried Gürtler.

a halálról álmodtam - egy idegennel beszélgettem arról, hogy hiába próbálom, nem értem az értelmét - avval érveltem, hogy én ezt a mostani életemet szívből szeretem és lubickolnék benne az örökkévalóságig - nem tudtam meggyőzni -

Isten hozott
öröm Hozzád megérkezni, igen

jönnek néha a szagok, illatok és ízek - érdekes 27 felé számot vetni, és valóban 7 évvel ezelőtt volt a legutóbbi
ilyenkor érkezik egy gyógyító akinek én is gyógyító vagyok
már messziről érzem az illatát jázminszerű piros felhő lebegi körbe sokszor vörös is - fehér áttetsző bőrén az erek mutatják az utakat

betölti magát puszta létezésével betölt engem is
lubickolok benne az örökkévalóságig

A szülésnek négy fázisa van:
1. Extázis bent. 2. Nincs kijárat (No exit). 3. Véres csata. 4. Extázis kint. …Minden kint-bõl egy bent lesz. S egy kis idõ után ebbõl az extázis kint-bõl, lesz az extázis bent, s akkor megint ki kell szabadulni.
……nem lehet eljutni a "no exit"-bõl, az "extázis kint"-be a "véres csata" nélkül.

Tenyered szélcsöndes barázdáiban megbújni vágyom.Ott szeretném élni életem parányi barátaim között.Nem is érzékelnéd jelenlétem, miközben puszta léteddel őrködnél fölöttem.Védett, biztonságos tenyered - melyet nem baj, ha néha összecsuknál - lenne az otthonom.Arra azonban vigyázz, ne szoríts erősen a markodba,mert abba belehalok.Ha nyitva tartod tenyered, de legalábbis időnként kinyitod,örökre ott maradok.S ha szükséged lenne társaságomra,csak fújj rám háromszor.Én máris felébredek,megszépítkezem, kifényesítem szárnyaimat, felszállok tenyeredből,s gyönyörű táncot járok örömödre a levegőben.Azt akarom, hogy boldog légy, mert vigyázol rám.