soha még ilyen szép őszt
soha még ilyen vágyat
fejünk felett piros és arany bogyók
levükből fonnak faágat
amikor ránk szakad a fény
telelocsolja pirossal a szemed
amikor meghalunk kicsit
kezemben ezernyi színes ecset
bronzvörös űzi az éjt
csendben zuhanunk tovább
csoda vagy
csapda vagy
gyümölcshusom
érted kiált
0 szösszenet:
Post a Comment