fészek és a madár - avagy futásból állunk
-
csonkig égesd le a bőröm
hallgasd szívhangomat
krémes hab és keserű kávé
fortyog a kövek alatt
emlékszel még
a hóval felszántott szélre
szádra hasamon
a friss bőrre
már csak
idegenként nézlek
ágyucsőbe töltöm magam
s kirobbantom maradék szavam
Te havazol számból s
mert már megszültelek s
beléd is haltalak -
beléd is haltalak -
csak tartalak -
0 szösszenet:
Post a Comment