Címkék: , - 2007/08/22




lassú mély lüktetés
ahogy egymáshoz érnek a magok
ugyanarról ugyanoda szólnak a dalok
szólnak a körök
ugyanoda tartanak spirálok és melegek
tisztító tüzek és hidegek

csend a
legteljesebb néma nyugodt üvöltés ahogy emeled a kezed

minden porcikád az örökkévalóságért a legönazonosabb
hasító jelenért

minden szavad
mozdulatod
tested szinei egybeérnek
egy izzadtságcsepp
egybeérő holdak és napok
újragondolom magam -
szembemegyek veled
az utolsó pillanatban
sírások nevetések
táncok és minden dalok fakadnak át
arcodból arcomba
és megértem
megköszönöm minden évem

husomba épített hullámzó templomom - s hogy benne imádkoztál egyszer

Címkék: , - 2007/08/21




menj be ősvalódba ahol az örömnek nem a pillanata
hanem az öröm örök forrása él
ami a kezdet a vég az eszköz és a cél
hagyd az öröm áradását elsőként magadra
s e kész rezgés magához hívja ami a tárgyiasított forma
a vonzás törvénye engedelmeskedik
az öröm fizikai síkon is beteljesedik
ha ősvalód örömforrása irányítja életed
a boldogságnak nem egy pillanata jár neked

Címkék: , - 2007/08/16


addig, amíg erre az életedre fél-elemmel kért tapasztalatodat
nem gyűjtötted össze,
az élethelyzetekben önmagadat meg nem ismerted végre,
a harmónia teljességét nem érheted el
s hogy mi az amit tapasztalnod kell, ezt csak Te tudod
ez a Te egyedi, egyéni kódod
s ha megoldod, a félelmet kioldod
ha megtapasztaltad önmagad mindkét világát
és megszüntetted az energiaharc játszmáját
ha önmagadnak megbocsátod amit valaha magad ellen vétettél
önmagaddal szembeszegültél, magadon erőszakot tettél
Valóságos Éned ellen törtél

...

kérted a boldogságot s a lelki szabadságot
nézd hát e ténnyel a világot
idelenn van idő temérdek

kérdezhetek?
miért nem most kezded,mire vársz?
kitől félsz?

hiába adom ha nem kéred
hiába nyújtom ha nincs ott a kezed
hiába sugárzom ha zárva a lelked
átadom ha kéred
kérjed kérlek
szeretlek

- 2007/08/09



adagio lassan képzeletem tükröd felé vezet mélységes könnyű madárlelkű tükröd és érzem ahogy megint átlüktet rajtam örömöd és bánatod elönt termésed és minden magod erőd omló nyíló husod kertjeid s bennük szent gyümölcseid harapom hagyom hadd csepegjen tisztító esőtüzed éhes érfalamon s egy pillanatom nyíló bimbód között egybeérlel égi s földi termésekkel minden robbanó sejttel boldog létezéssel

Címkék: , - 2007/08/08


a fény
nem tudja
megismerni
önmagában
sajátárnyékát
ezért megszünteti fényét
megvonja önmaga teljességét
átadja helyét és beengedi a sötétség

azaz a félelem elvét
ahhoz hogy a fény
önmagát megismerje
szükség van a
sűrű anyagi közegre

az ember a fény eleme

a félelem sötétsége
árnyék-én tulajdonságokként hat belőle

ha az embernek önmagában nincs hite

a fény
anyagba vetülten
az ősvalóban várja
hogy
az ember
a hitének erejével
a feltétel nélküli
szeretet eszközével
igaz valóságát beteljesítse

gondolatok a Magról

Címkék: , - 2007/08/07


megláttam a mag-ot mag-amban
a mag-ot, amelynek héja volt
olyan héjakból állt össze, mint a lótuszvirág
amikor még nincs teljesen kinyílva
levettem a leveleket
láttam hogy belül középen a mag fényesen ragyog
a levelek lelkem védelmét szolgálták
ezzel a védelemmel pont azt tartottam távol amire vágytam
a tartós boldogságérzést
elengedtem a leveleket - mostmár nincs szükségem rájuk

-


mag-od
mag-ad
lehetőségeid tár-magja
áram-magod
mag-has-adásod
mag-adban
mag-asan
mag-yar
mag-dal

Címkék: , - 2007/08/06


egyszer már volt hogy szerettelek

akkor még szilvamagok voltunk - egymáson gördülők
burokból pattanó szilvakék szeretők
beleszeretkeztünk a másik husába
elloptuk a naptól az égetőt az érlelést
hogy egymást tápláljuk
ki - be gurultunk burkainkból
így játszottunk csüngő hajnalakon
olvadó nyarakon



egyszer már volt hogy szerettelek

testbecsomagoltlelkemet szeretted s én lélekbecsomagolttestedet
mikor levetkőzted - lestelek
s lestél te - mikor bontottam csüngő melleim

szilvakék szerelmem

egyszer már megköszöntelek az égnek

Címkék: , - 2007/08/01





sosem és örökké tudom ahogy mélyre és puhán elcsomagollak magamban ahogy már hosszú évek óta gyűjtelek abban a kis pirosfedelű szelencében testem egy rejtett pontját azt az egy pontot még te sem ismered mert benne laksz egy vagy vele s így nem ismerheted kívülről nem láttad még soha de tudom hogy itt jó helyen vagy mert érzem meleg lehelleted hallom szuszogásod és érintésed abból a kis magból egész remegő testemen amíg elhagyom ezt a világot s amíg a végtelen

'Egy' tánc

- 2007/07/26


lüktetésben élni
transzom = arcom

sámánok dalai -
tüzeink és orgazmusaink
babilonok omló falai

szentséget a húsnak - lüktetésem lelke

kertek kertjeiben
friss földet a fáknak és minden gyümölcsnek

örül(t)j

örül(t)jetek

8 400 000 létforma van az univerzumban

és szent ritmusok milliárdjai

cseppenj bele egybe örülve nevetve csapold meg a kozmoszkeringést és
duzzaszd meg a véred

áttört gátjaidon friss eső ömlik s tekinteted önmagadva fúrod
mélyre omló szent magodba visszatérve illatodba szinedbe s

akárhány évesen végre tanulni kezded saját nyelvedet -

érzel ,univerzumul

Címkék: - 2007/07/24




könnyű áramlás könnyű érintés


lélegzeted az enyémmel


édes egység a lét vizében


édes egység a víz szivében -

Címkék: - 2007/07/23




aki a saját ritmusában ringatja magát, jó magához

az álomba ringatott gyermekek boldogan alszanak el

a nagy gyerekek is szeretnének boldogok lenni

Hitem

- 2007/07/19


lassan lebegve kezeddel fordíts be magadba sejtről sejtre időtlenül haladva nyújtsd még el a pillanatot ott ahol mélyen még szavunk csak gagyog libbentsd szoknyám szived felé lomhán és élesen szöveteimben várj rám édesen teljesen tiedül beszélek álmomon ahogy baktatok vakon széles nyári égen vártalak itt voltam veled és mindig leszek dúdolgatom vízcseppízű neved üzenőpalackom tengeredbe vetve visszatérni testmeleghez örülve nevetve

Címkék: - 2007/07/17





azért mert nem vagyunk -még idefájsz.


lüktetés - szünet


halálzás - vérzés - áradás.


csurom - te


csurom - szavak.


kicsavartam magam -marad a pillanat.


ha egyszer majd megállsz -becsomagolsz s kitársz.
úgy viszel.


úgy visz el.

Címkék: -




nyakig telt bennem a kád

vérvörös vállamon szád

buborékká robbantottalak

mellem felett messze fújtalak



öröklétekre tépkedett napok

köztük arannyal himzett

melleid aranya ragyog



ezek a buborékok mind nagyon törékenyek

míg elmentél fürdeni mind kipukkadtak

-


nem szeretnék mást - csak mesélni fogok nincs nevem nincs testem - csatorna vagyok nevezd katarzisnak orgazmusnak vagy bárminek az erőd nyersen kell nekem csak a véremet forralhatod valódi láva valóra válva lehet hogy ilyenkor tiszta vagyok és lehet ilyenkor vagyok a legeslegmocskosabb de tudom mi az igaz - bár néha nem értem csak hurcolom zsigereimben és még téged is megtévesztelek vele - mikor átlátszó husomon ilyen mélyen süt át a nap - vakuló vaku -vedd el vedd el gyere és kelj fel nyársald fel gondolataimat aztán lüktetve robbants ki magadból minden vért és havat

ősbizalom

Címkék: -


méhtanulok
szívverés vagyok
szívverésedet szorítom
kergetem
szívverésedtől lüktet
a tenyerem

lüktet a halálom

elhalt
csecsemőmiriggyel
még mindig
feléd
fordítom
a fejem

Címkék: -

nincs földem van ölem
nincs hangom van fényem
nincs szinem van zeném
beléd változok tartom robogó álmodat
míg ölelkezésünk lepedődből ki-berántogat
kottázok tóparti malmokat
frissen őrölt egymásba hurkolt
ujjakat szabaddá táncolt földanyagokat
ha majd bénultságom leveri a
számat csak aludni fogok veled mert
ez édesebb lehet hátad vonalán
fűbe hasalni aztán dalni dalni

Címkék: -

csak egy nap nélküled.kívül van a szenvedély - bennünk valami meleg.köldököm a kerek - a holdat bámulja veled.csak egy nap - tapadóéhesfülek.tévéhangyákat figyelgetek.pörög a búgócsiga így is.spirálon csepereg a méz is.összegyűjtött arcodat agyamban ismételgetem.átmeneti állapot.mikor nem vagy velem kötött pulóverem a szerelem.színes ruháimba csavarom magam aztán ellopom a napot.

Címkék: -


bevallom : a szeretésen kívül szintemindentől tartok egy picit

Címkék: -


így megtermékenyítve - fénytorogva olyvá tűnhet én sütöm a napot

-


és csak szalad ki - be - lőlem isten tudja merre hol lenne jobb helye ha tenyeredbe vagy ha földbe bele fektetve öntözve tovább csak tovább nevetve még minden még mindenki más senki csak utazunk már hajunk sincs még mindig lobogunk kint is bent is kevés a sok gyúló napszagú orgazmusok a sárban szüntelen csak velem meredten téged már egyetlen ígérem sohasem

-


ajzószered leszek s fegyvered velem majd mindened tisztára
spricceled

-


nyíló – záró comb és hónalj tolta ki magából az egót hogy beteljesedjen a beteljesedhetetlen hogy keresztre feszítsen a tudat mutatom neked az utat a te dolgod hogy odaképzeld magad halálodat vagy magod olyan mélyre viszlek amennyire hagyod

mikor hajózunk ki végre a vizekre ahol nincsen méterenként kérdőjel biggyesztve nincs teremtés csak vannak és élnek a dolgok és tudod anélkül is hogy mondanám neked lehet tudom én is nincs vitorlánk sem árbócunk mert tudja a szél is ahol nem látjuk haldoklásunk még mielőtt szülünk meztelen hasunkkal egymásba feszülünk

milyen könnyű most meghalni
nem mondani hogy ' én vagyok'

-


álmaimból takarómmá hajtogattalak alaktalan fényes anyagból mi hol puha hol érdes hol fehérebb s van mikor árnyat vet falamon olyankor veled alszom szabadon takarlak akarlak csupa kert lesz körülöttünk fényes nyers fák ropognak folyók szakadnak s világosságunk egyetlen világunk lángon lovagolva agyunkig bezárva akkor visszaadom neked nyelvedet s égő husod mostantól én leszek

Címkék: -


lassan lemállik rólam minden lehellet
bőröm pőre - pőre bőrrel futkosok
nincsenek már betűk - nincs á
nincs az m
nincs az ó
csak néma szádat falom
túl a zárt törtfehér falon
mint mikor világra dobtak
szaladok feléd
aztán kaszabollak
késekkel és elnyűtt fogkefékkel
nincsenek csak ősállat jelek
egymásból ki - be táncoló
dühöngő gyerektengerek

Címkék: -


az univerzum távoli zugába tévedtünk

mostmár itt maradunk

anyatejjel és szerelemmel

kifordult virágmintás hasfalakkal szaladunk

Címkék: -


anyanyelvem vagy

belőledveled beszélek

fámat öleli meleg tiszta méhed

és én csak így

csak cseppenként a mézet

-

hasra fektetsz és
lovagolsz rajtam
mellem között bújkálsz aztán
elvárod hogy
meggyűlöljelek
és váltogassam magam
most belőled vagyok és neked aztán egy gyerek
üresen tátongva csakhogy te betölthess
és közben nem látod meg
ellobogó szárnyas gyeplőimet

-


nem érdekel már az erölködés vagy a gyilkos kétely telepakolom egyik ladikom annyi nappal hogy mikor ütközök a szembeni parttal apró darabokra hullik félkész mozaikom és marad csak fényes agyrobbanás sejtem - vegyület nem rajzolok szájat szemet füleket marad csak a FÉNY

Subscribe to: Posts (Atom)