nyár van , hatalmas a meleg
a Jóisten még nem döntötte el
mi legyen velem
annyira szeretlek hogy egy
megismételhetetlen valamit szeretnék adni neked
mit adhat egy szerelmes nőstény
érintést adok neked
összedörzsölöm a kezem
elindulok a hátadon
simogatom a lapockádat és a nyakad
nyalogatom rólad a napfény ízét
mintha olvasnálak a fényben
a hátadra fektetlek és a
tenyerembe borítom az arcod
a szerető szeret
a szerető nő már csak ilyen
az illatodba furakszom
az illatodba fúrom az arcom
felemelkedsz
máshogy fordulsz hogy
belémhatolhass
utána a karodat a fejem alá teszed
és ez a legszebb
- 2010/03/02
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 szösszenet:
Kedves Szonja!
Van számodra valami a blogomban. Nézz be hozzám.
Post a Comment