nyár van , hatalmas a meleg


a Jóisten még nem döntötte el

mi legyen velem

annyira szeretlek hogy egy

megismételhetetlen valamit szeretnék adni neked

mit adhat egy szerelmes nőstény



érintést adok neked

összedörzsölöm a kezem

elindulok a hátadon

simogatom a lapockádat és a nyakad

nyalogatom rólad a napfény ízét

mintha olvasnálak a fényben

a hátadra fektetlek és a

tenyerembe borítom az arcod



a szerető szeret

a szerető nő már csak ilyen

az illatodba furakszom

az illatodba fúrom az arcom



felemelkedsz

máshogy fordulsz hogy

belémhatolhass





utána a karodat a fejem alá teszed

és ez a legszebb

1 szösszenet:



Tündérrózsa said...

Kedves Szonja!
Van számodra valami a blogomban. Nézz be hozzám.