a nedveim belül.vérem, és zugaim folyadékai.a szabadba vágynak.szaladnak.illatként, hangként és anyagként akarnak kívülre jutni.kifelé, ki a vágy hasadékaiból, az artikulálatlan anyagból, ki a szemekből, punciból és a méhből, ki a száj zegzugaiból, az erek szorításából.a megtisztulás vágya.ürülés, örülés.
négyen voltunk bent.az aprócska szobában összesen hét szív dobogott.a néni, aki egész nap lüktető szivek között tett-vett, különösen festett.száján mintha lakat lett volna.alig értettem mikor beszélt.-Kösse át a derekán, és szorítsa a hasához erősen - mondta.iszonyatos erővel préselte össze ajkait.retteget hogy bármi kifelé vagy befelé áthalad a szűk hasadékon.közben kezdtem elszédülni az összevissza kalapálásoktól.kivehetetlen volt, honnan is jön a hang.a testem keringett a többi test között dobbanásaival.merevanna - ahogy magamban elneveztem - asztala mögé ült és adminisztrált.kicsi szivem közben felmenekült, egészen magasra, valahova a nagyobbik tövébe.
tükörképemben ébredtem.mandalákat láttam, lefelé, a tenger felé menet.mandala arcú emberek jöttek szemben.mandala alakúak voltak a kicsi mediterrán házak.mandalák borították lábam alatt az aszfaltot, ezeken könnyedén gördültem.találtam egy mandala formájú padot is. ide lepakoltam.végignéztem a mandala illatú tengeren.és belehajlottam.
néztem azt a nőt, aki egyszer belémhajolt.tudta hova kell nyúlnia, hogy elérjen.én is tudtam, nem is kérdeztük egymást.néztem a monitorról visszaverődő arcát.tegnap harisnyában szaladgált előttem, az ágyamra huppant.elcsuklott a hangom. tudtam hogy most nincsenek köztünk tiltott zónák, és ettől megijedtem.de inkább attól féltem, meddig tart.a tiltottzónanélküliségkétnőközött.amit aztán felemészt a fél-elem.
amit most átcsurgatunk egymásba, azt visszük csak tovább.ezerszer és gyönyörűen megfogalmazhatom utána ezt a csodát - marad az a párpillanat.még meg sem írom neked, hogy jácint az illatod.
ahogy szoptatok - visszavisz a szavak előtti időkbe
ahogy a melleidhez érek - visszavisz a szavak előtti időkbe
hajnalban mikor egymásba folynak a fények
érzem ahogy átjársz és átfájsz.
bekopogtatsz a testemen és én beengedlek mindig.kibontom neked husomat és lelkemet.
nedveim és minden csepp levem, amikkel
telespriccelem magam körül a házakat
aztán én kopogtatok hozzád
és sárga levedben mosdatom magam
amíg újra érzek
szülés és szexus
az utolsó aktus
aztán haláltusa, ami morbid módon az életbe vezet
már nem emlékezek
csak ki-be jár belőlem a gyerek
mint hüvelyből a fallosz
és csak a jelen
nincs semmi
nem 'képzelem'
sem 'látom'
sem 'hallom'
minnél több vér folyik annál közelebb a gyönyör
figyelem, ez itt most botrány.mocskos lettem, úgy durván
vegyék ki belőlem a tűket és a szegeket
csak mi vagyunk
két egymásbaüvöltővadhullám
szétcsobbanunk egymás arcán
ahogy kifröcsköl az élet, három törülköző kevés.
hosszú és gyengéd
élvezésben-evezés.
mélyebb és magasabb hullámok jöttek
te egyre mélyebbre döfted
csak ültem csónakodon és szeltem a testmeleg vizet
néha mindenem látszott.a cseppek borzolták a melleket és az alagutakat.
aztán homlokomon kívül percekig semmi más felszínre nem bukott.
így utaztunk.romlottak és az angyalok.
érzem ahogy átjársz és átfájsz.
bekopogtatsz a testemen és én beengedlek mindig.kibontom neked husomat és lelkemet.
nedveim és minden csepp levem, amikkel
telespriccelem magam körül a házakat
aztán én kopogtatok hozzád
és sárga levedben mosdatom magam
amíg újra érzek
szülés és szexus
az utolsó aktus
aztán haláltusa, ami morbid módon az életbe vezet
már nem emlékezek
csak ki-be jár belőlem a gyerek
mint hüvelyből a fallosz
és csak a jelen
nincs semmi
nem 'képzelem'
sem 'látom'
sem 'hallom'
minnél több vér folyik annál közelebb a gyönyör
figyelem, ez itt most botrány.mocskos lettem, úgy durván
vegyék ki belőlem a tűket és a szegeket
csak mi vagyunk
két egymásbaüvöltővadhullám
szétcsobbanunk egymás arcán
ahogy kifröcsköl az élet, három törülköző kevés.
hosszú és gyengéd
élvezésben-evezés.
mélyebb és magasabb hullámok jöttek
te egyre mélyebbre döfted
csak ültem csónakodon és szeltem a testmeleg vizet
néha mindenem látszott.a cseppek borzolták a melleket és az alagutakat.
aztán homlokomon kívül percekig semmi más felszínre nem bukott.
így utaztunk.romlottak és az angyalok.
Subscribe to:
Posts (Atom)