a körből spirál alakul lángcsóvaszerű lökésekkel terebélyesedik egyre nagyobb teret tölt be és egyre kontúrosabb a központi magja külső lökésektől néha durvábban erőteljesebben pulzál aztán lecsendesedik saját magát termékenyíti meg szétáradnak apró pontjai aztán megérkezik melegsége tetőtől talpig üdvözöllek kedves mélymagom ez itt a lélek s mindegy már meddig élek mennyezet és padló közt a szobánkat szívkamrádban polcaid közt a pókhálókat kedvesem ahogy kívántad málnalekváros vérerem csurgatom befelé méhemen ma költözöl s a sárga napnak megköszönöm hogy beavat
aki gondolatban szabad az bárhogyan szabad lehet belső barlangjaimban hegedűk sikoltoznak fényesre zenélik minden szövetemet
0 szösszenet:
Post a Comment