- 2007/03/28


kedves napom
olyan mélyen feszülsz ereimben

hússal szállok
vérem zene

követlek valamiért

kedves napom
ha majd partra szállok
szórj meg fényed apró magvaival

lépsz és újra lépsz el-indulsz lábad
nyoma láthatatlan
szárnyalsz és én
kapaszkodom a hófehér
tollakba

szárnyalsz és én
kapaszkodom
hófehér tolladba


- 2007/03/24


mikor megszülettem egyetlen anyaméh volt a világ.most nektárok gyümölcsök fák és levek. kaptam eget és tüzet -vagy engem kapott a tűz, lehet. orgazmusharapás - gyere be és hasadj hasaddal adj, csak amennyire élni szeretsz. vagyok - csurig. ezért ajzószered leszek s fegyvered. velem mindened tisztára spricceled.őslevek ereim falán.nektártengerek.

- 2007/03/22


mérleghintaforma

puha hajlásszögek

körbe foglalt

önmagunkat

formálgatom


most nem szeretnék

semmi mást csak sírni

partot érve-partot érni

hátad vonalán és

csodálkozni

hogy fény és árnyék

hogy elérlek


bent vagy a lábaim között

kicsit gyenge kicsit teljes

-


a feljáró út kavicsainak csikorgása

kifejezte mennyire szereti őt


a lámpák szelíd fényében lassú pillantások keringtek

mint fáradt bogarak


és ezért nem ment el többé


csend volt - végérvényesen


Ez a pár sor egy játékból született.Ketten ültök egymással szemben.Mindenki egy-egy sort ír.Bármit ami eszébe jut.Aztán összeolvassátok.Veszélyes játék.Nekem valóra vált.

-


térdeden ülő kisgyerek vagyok

lábaid között ficánkolhatok

husodba költözködök

szívveréshangot döngetek füleden

egyre beljebb jutok -

magamat vezetem

mögöttem kajtat a férges félelem

megfogyatkozott napfogyatkozás

megszült és utána vetélt el az anyád

giccstakaróba csavarta a fejed

takard el magad-A vagy B monoton

és logikus kiszolgáltatottság

értelmezd függvényképedet


a megoldóképletet

igazolni lehet

-


szívverés

vagyok

szívverésedet szorítom

kergetem

szívverésedtől

lüktet

a tenyerem

lüktet

a halálom

huszonötezer napfelkelte

nem elég

huszonötezerszer sötétedik el

az ég


gyere még

nevetve-jajgatva

halj bele egy napodba


arcomon kezed

nem tudod a

neved

beteljesedett

-


te vagy szitkom és imám

minden megfestett ruhám

mit magamra öltök ha

újra előbújik haját tépve a Nap

Címkék: -


azért vagyok

itt hogy

úszkáljak

tudattalanomban

anyaföldbe gyökerezett

lábbal

rádborítsam

hajcsomóimat

folyton lassan

káoszfájva

magzatvizesen

duzzaszd fel

a véred

ha

áttörted gátjaid

csak

érints meg

-




hinta - painta
játszunk
hallgatom
sejtcsobogásodat
lüktetésedet és
vonaglásodat
addig rázkódsz
amíg
eltűnök az
ujjaid között
már nem
vagy - én sem
vagyok

-


Készen állok.

Küzdeni fehérben.
Érted is meghalni.
És maradni.

Adni Neked húst és vért.
Nem adhatod vissza.
Nem adhatod vissza!

Kéne kérned akármit.
Lehetőleg egy csillagot.
Vagy más apróságot,
Igazi apróságot.
Tőlem megkaphatod.

Nem utóbb, csak mástól.
Neked adok én először.
Először én adok Neked.

Ha itt is maradsz,
Engem csak hajtasz.
Bármit megkaphatsz.

Adok Neked fehéret,
Adok Neked testemből.
Adok Neked mindenből,

Mindenből Neked adok.

Címkék: - 2007/03/18





duáljátszunk

vérvajúdunk

kilobbantjuk egymásból a végtelenséget

egymás ujjai közt

tengernaplementében

örök örömfeketében

- 2007/03/14



Édeni testek,

Egymásra estek,

és eljátszák

a különös táncot.

***

Két női kezet összekulcsolt

az izgalom.

Bátor lépés, nem is kínos,

A másik léte a fontos.

Gyönyörű, szuszogó lélek,


Talán nem gondoltad át egészen,

amikor nekem azt mondtad

az új évben teljesüljön minden vágyad

Szívem, talán nem vagy tisztában azzal,

hogy ebben a "minden vágy"-ban te is benne vagy?

Utólag persze teljesen mindegy,

szóbotlás volt-e ez, vagy ígéret.

Én mindenesetre magamnak

téged is megkívántalak.

- 2007/03/12




kolostorok

édes - keserű vizek
testhajlatok
transz - formatív domborulatok
nyögdösések - levélpergetés

melegek és égető fagyok
ritmusodok - lükteveled
falakat falok

őskori sámángrottában
hűsítő tengermélyi varázs
föld alatti fürtös nász

mélybe kell is vesznem
csakis legbelül kutatok

s végül egy szájjal beszélünk -
mi és a magok

- 2007/03/08




az eksztázis ízelítő a megvilágosodásból,
s közelebb visz ahhoz

ahol nincs öröm - ott út sincs

-




a test a lélek színpada -
azokat a darabokat is előadják rajta,
amelyeket a lélek megtagad

mert amit a lélek nem él át,
az a testben éli ki magát

Címkék: -




akit izgat az élet sokfélesége,
védve van az izgága kórokozókkal szemben

aki sosem lelkesedik semmiért -
ajtót nyit minden kórokozónak

Címkék: -




aki nem képes élvezni az életet
és annak gyümölcseit,
az előbb-utóbb
élvezhetetlen alakká válik

vízre ugyanúgy szüksége van a testnek,
mint melegre és mozgásra -
hogy fenntarthassa számos egyensúlyát,
és folyamatosan megőrizze a középpontot

Címkék: -


a melegség belülről fakad,
és túlárad testünk határain -
nemcsak engem gyógyít,
hanem a környezetemet is

a hideg az élet folyamának megrekedtségét
és gátját tükrözi
felmelegíteni annyit tesz -
a gyógyulás útját választani

Címkék: - 2007/03/07


ezek vagyunk

véres magok
egymásba mártott vashuzalok
dalok és szagok
kitárt tőrjeink alatt
husunk dadog
mintha könyörögne hogy örökre
kenjünk és fényezzük életünk nedvével
hörögve

mélyre kitárlak
magasra lesüllyedsz
húzlak a mag felé majd
körbetekeredlek

kötve - eresztlek

Címkék: -

szeretném megformázni mindazt ami körbevesz embereket és örökéletű irigyelt tárgyakat gondolatokat és hússzagú vágyakat.használnám a karomat, a testemet vérem lenne nedvem vele festhetek aztán jó lenne állni csak csöndben meztelen hangok nélkül mindennélbeszédesebben nesztelen vörös kartonruhában bőröm alatt lenni érháló beszőni minden apró pontomat felhasadt égő szájjal véresen amíg bennem tombol az éhség mindennapjaimat örökléteimre tépkedem

Ős - egy

Címkék: - 2007/03/05

engedd hogy magommal mehessek
engedd hogy mozgásban lehessek
hajnalokat terítsek ágyamon
megidézzem tüzemet és sírjam az éjszakát
hogy megtöltsem tenyeremet hússal és élettel
forró tengercseppel és égető bimbóval
s valami szépet súgjak még a szádba
a tavaszi fényekkel, drága

Címkék: - 2007/03/02

optimista :

kaptam tőled. falat.hogy legyen mire festenem.

Címkék: -


a körből spirál alakul lángcsóvaszerű lökésekkel terebélyesedik egyre nagyobb teret tölt be és egyre kontúrosabb a központi magja külső lökésektől néha durvábban erőteljesebben pulzál aztán lecsendesedik saját magát termékenyíti meg szétáradnak apró pontjai aztán megérkezik melegsége tetőtől talpig üdvözöllek kedves mélymagom ez itt a lélek s mindegy már meddig élek mennyezet és padló közt a szobánkat szívkamrádban polcaid közt a pókhálókat kedvesem ahogy kívántad málnalekváros vérerem csurgatom befelé méhemen ma költözöl s a sárga napnak megköszönöm hogy beavat
aki gondolatban szabad az bárhogyan szabad lehet belső barlangjaimban hegedűk sikoltoznak fényesre zenélik minden szövetemet

Subscribe to: Posts (Atom)