Világos éjre
vágyak fénytelensége
sötét nappal vár.

Rád gondolok most
hajlik a búza szára
csak lelkem fáradt.

Mindenekfelett
nézek fel, s kérdem miért
nem értek semmit.

Napomnak vége
békés nyugalom
magamtakarózom be.

Elfojtott sírás
kihűlt testem elvágyik.
A tükör nevet.

Szemem csukódik
közel a hajnali fény
Nem látok reményt.

Ki álmot lát
könnyedén szelet kerget
kicsiny vitorlás.
Ruhám köröttünk
álmom ölelem benned.
Holnapra feledsz.
Sír a szél is, mely
az ablakréseken átszökött szobámba.
Hajnalom újraeljön, virágot nem hoz.
Magamba nyílok.
Liliomba hullkönnyem szelíd éjszakán.
Mintha itt lennél.
Könnyelmű szavak.
Vágyváram ködben épült.
S oly hosszú az út...
A nap ontja már sugarait, hevesen
lüktet a testem.
Sárgából vörös.
Újra várok rád.
Rügyfakadó nap.Már nem látom.
Csak sóhaj.Elmúlt válaszok.
Szemed nem látom
csak a sötétség sóhajt.
Tóba fúl a vágy.Simogató szó.
Újra gyermekek lettünk.Mesés játékok.
Leülök ajtóm elé, s várom a jövőt.
Lassul az idő.Nincs már idő itt.
A szél elfújta nevem.Ki keresi meg?
Réten suhanószéljátéka a ködnek.
Emléked nézem.
Üvölts, borzold a hajam.
Bennem él a nap.
Télidő közelg.Sárral kenlek be,hogy ne ismerjelek fel.
Messze ébredek.Bor és feledés,hát elfordítom arcom.Mit várhatnék mást.

3 szösszenet:



kerecsen said...

Úgy szeretem a tollad, Szonja...
Nem, Téged szeretlek. Nem érdekel, csinálj vele akármit.

:)

sun-worshipper said...

köcönöm:)

igyekszem rászolgálni

kerecsen said...

...már rászolgált :)