megnéztem - ott voltál
értettem - továbbértettem
akartam magunkat
van olyan sírás - amit csak azért illetünk evvel a szóval, mert megnevezhetetlen
valójában keverd össze a meghalást és születést,
rajzolj a közepébe egy vörös, izzó magot, és
akkorát üvölts bele, hogy a saját zsigereiden keresztül
örökre egybelüktess velem -
még mindig ezt érzem
olyanok vagyunk egymásnak mint csatornák -
oda - vissza felváltva áramolunk
te körbeöleled a méhemet -
én egyszerre tágítalak ki és feszítek köréd védőhálót -
de test - vérem - nem lehetünk biztonságban, mostmár sohasem
- 2006/09/17
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment