addig lüktetek ujjaid között míg kerítés mögé bújt fájdalmam döfködöd aztán majd kipukkadva csüngök veled ágakon s falakon átszúrva kinyithatom becsukhatom szemem amit elképzeltél történem napteszem ne félj mert nem fogy el a tüzed vagyha mégis hozatunk a marsról hogy addig mártogassunk egymásban arcokat míg mind a ketten érvényesek leszünk hullámokat érfolyókat verő nyakakat fejeket felfelétekerő hosszasanhallgató göröngyösutazó
0 szösszenet:
Post a Comment