játszunk
marionett leszel
szétteszem a lábad
bemászom az öledbe
megfestem a méhed
csendesen fölhangszerelem testedet
lábamtól az egekig széttárom melledet
hullik rám fehér hó - mennyei manna
belülről-bőröd alól pengetek
hogy mindenki hallja
fényhasáb szemeidből eszek
mire felébredünk játékunkból nem vagy már-
és én sem leszek
- 2005/12/21
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment