Essünk egymásnak késsel huzalokkal halálos áramütéssel
Temessük volnaéletünket gyereklelkesedéssel
Sírásra görbül a testünk
Hasfalunkra mandalákat festünk
Temetetlen egymás karjaiban fekszünk
Csak árnyékom a falon mondhatja hogy szeret
Csókjaiddal szétforgácsoltad nyelvemet
Gyönyörűen
- 2005/12/28
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment