mert már tudom hogy
így is lehet hogy
ezer színnel festhetem
véredényeimet
terebélyes zöld fát
csípőnkből formálok
s ha a világ szélére érünk majd
vigyorogva alatta megállok
valakinek akkor ott valamiért egymásba bújva hallod ahogy kattog az óra sietni kéne lábszáradon csigák másznak házak nélkül vagy csak képzeled ahogy bőrödön utat vág a hideg magának ki-ki maga módján öltözteti ünneplőbe csápjaid feszülnek fölnyitott mellkassal az újabb esztendőnek
gyere közelebb
mossuk meg egymás fogát
ne is inkább állj mögém
fogkeféddel hasítsd végig hátam
tépd fel gerincem mentén rétegeimet
kapard ki keféddel kételyeimet
aztán aggasd magunkra hogy
kívülről belülre lássam
majd holnap elmagyarázom
hogy miért csináltam
majd holnap
majd valami
majd olyan leszek
mint pár soros vers
az asztalomon
gondolat mi tisztán siklik a meztelen havon
lehet hogy magamért
szeretlek
lehet magadért is
csak nézd velem a csigát
látod szalad a rét is
Gyönyörűen
duáljáték-mormolgató
..ha lány lennél-szeretnélek
ha fiú lennél-szeretnélek
ha zöld hajnali fű-legelnélek
s mormolnálak- ha gyengéd altató
ha lány lennél-szeretnélek
ha fiú lennél-szeretnélek
ha zöld hajnali fű-legelnélek
s mormolnálak- ha gyengéd altató
ha lány lennél-szeretnélek
ha fiú lennél-szeretnélek
ha zöld hajnali fű-legelnélek
s mormolnálak- ha gyengéd altató..
játszunk
marionett leszel
szétteszem a lábad
bemászom az öledbe
megfestem a méhed
csendesen fölhangszerelem testedet
lábamtól az egekig széttárom melledet
hullik rám fehér hó - mennyei manna
belülről-bőröd alól pengetek
hogy mindenki hallja
fényhasáb szemeidből eszek
mire felébredünk játékunkból nem vagy már-
és én sem leszek