még emlékszem az éjszakára.az árnyékaink szétáradtak a falon.éjjelente arra ébredek, hogy a lepedőből kimarkolászom és magamra öntöm a husod.
beborít - belülről kifelé, kívülről egyre beljebb.
dobogó szivem vadul veri a sorsom.


az utolsó pillanatban szembemegyek veled.

nevetések táncok és minden dalok fakadnak át arcodból arcombaszeretem a husod.a lelke miatt.
azért, mert tetszik a belseje.
azt képzelem, hogy folyton engem néz.

mikor mellémfeküdtél, az óceánra gondoltam.
meg a téli napfényre.akkor a kávéházban már annyira kalapált a szivem,hogy kapkodnom kellett a levegőt is.

belémáradt a szembejövők sokasága.
az egész tökéletes.öblösödik bennem a fény.érzem, hogy eljutok valahogy a lényegig.

éjszaka van, forróság a paplan alatt,harminckilenc fokos láz.
égető érzés.
elvakarom, helye marad amíg élek.


0 szösszenet: