ahogy csókoltalak végigfolytál a kezemen, a dzsungelben találtuk magunkat és felhangzott a zene, én lassan belédhatoltam, feltörtek mindkettőnk nedvei, csorogtak a karomon meg a lábamon, csorogtak mindkettőnkön, az arcunkon,a nyakunkon, a nyálad magamba szívtam a lábujjaimig, belédengedtem a törzsem a vállam a fejem, aztán a végtagjaim, és a szivem, addig akartam úszni a folyadékban amíg elérem azt a partot, ahol nem érvenyesek a szabályok, ahol megtörténhet, és végérvényesen a tiéd lehetek, úsztam az árral, vörösre festett a lobogó vér, a szivem egyre hangosabban vert, együtt lebegtünk, az igazi vízben,túlcsordult velünk a kád, kifröcskölt a kanapédra, a napra a szobádban, ott tágra nyíltam és befogadtam a látványodat
1 szösszenet:
a 'szagok és nedvek' himnuszában, ilyen őrületes hőfokán folyamatos jelenésben égni !? - ez a vágy kannibalisztikus megsemmisülésbe zuhanása - (lenyűgöző) - a képek ezzel szemben gyengéden érzékenyek - a korábbiak azonos stílusában és szépségével, újra formálja ezt a sajátosan vonzó disszonanciát - (mindig élmény!)
Post a Comment