én annyiszor meghaltam már
kedves, meleg, magízű a halál
leszédülök a székről, habzani kezd a szám, és kifordul a szemem
erősen vérzek
hóban találom magam, ott próbálok megmosdani
"eljutok majd valahogy a lényegig"
évek óta mondogatom a neved de most nem jut az eszembe
keringek
duzzadnak a vérsejtek a megtisztulás vágyától
zengeni kezd a némaság
hallom fejemben a vér folyását
összezeng a vérem és a tér meg a hó
ugyanaz az akkord
slaggal zuhanyzok a kertben
csipkedi talpamat a forró lépcső
megint egymást kúrni a nyárban
anyahajó és napcsillag
lejtő és fonat
mágnes és hullám
hangosan jajgatok a hóban
fájdalmasan
eufóriában
éneklősen
megérintem magamat belülről
és ott találom a kezed
körbefonják ujjaid a magot
egybeérlelsz
égi s földi termésekkel
minden robbanó sejttel
boldog létezéssel
becsukom a szemem
csak a nyakam tekergetem
keresek egy zugot ahová bedughatom a fejem
mielőtt rámtör és mindenem elönti a zokogás
te
egyetlen
egyedül
te egyetlen egyedül
lepereg rólam a reggel
ajándékba adom a vaginám
vedd el örökbe
nélküled nem kell -
nélküled nem részem
3 szösszenet:
csodálatosgyönyörség!
elaléltam..
köszönöm,köszönöm,köszönöm.
Ł
én köszönöm...jó hogy írtál, néha azt érzem eltávolodtunk mostanság..virtuálvisszasimogatást küldök:)
dehogy dehogy távolodtam, csupán fáradt élőlény vagyok..
virtuálisvisszasimogatás Neked és Zs-nek, aki már.. remélem látom majd egszer :)
Post a Comment