mélyrepülés volt megint.kicsivel több mint egy hétig nem láttalak, és a hiányod ilyenkor már alig elviselhető.ahogy beléptem a kapun megnyíltak a pórusaim, elevenek lettek a sejtek, érzékszerveim olyan élesek lettek, mintha kábítószer hatása alatt lennék.még el sem indultál lefelé, de már megéreztem a szagodat.a nyakadba, az inged feletti kis részen, oda szeretek leginkább beszagolni mikor magadhoz húzol.mikor érzem a szagod nem igyekszem sehová, akkor éppen ott vagyok ahol lennem kell, ahonnan valójában nincs miért visszajönni.mikor lezúdítod bennem a vihart, tisztán látszanak rajtam a harapásaid és az érintéseid.mindegyiknek külön szine van, mindegyik mint a fatörzs jelölve van, kénytelen vagyok megjelölni őket, hogy aztán visszataláljak az értelem világába.álmomban az óceán partján ültem, vártam hogy csituljon megint a vihar, de a nap teljes pompájában és egyre élesebben ragyogott, orkánszerű volt a szél, körülöttem az elárvult macskakölykök egyre vadabbul hajkurászták, harapdálták egymást.a szél idehozta a vacsora illatát és ízét, kondérokban hatalmas husángokkal kavarták a levest, közben verték a dobokat és sikoltozva énekeltek, valamit ünnepeltek, nem tudom, mert aztán egy hangjuk átvezetett a zebrán, már csak pár lépésre vagyok, mélyrepülés lesz megint, kinyílnak a pórusaim, elevenek a sejtjeim, az érzékszerveim olyan éberek mintha kábítószer hatása alatt lennék, még el sem indultál lefelé és már érzem a szagod, beleszagolok az inged és az állad közötti részbe, a nyakadon, nem akarok sehova visszatérni és sehonnan elindulni, csak mélyen beleszakadni a parttalan időbe
3 szösszenet:
ez gyönyörűséges
áramló
szenvedélyes
Köszönöm, hogy leírtad és megosztottad velünk
Köszönöm
Manótesó
ez gyönyörűséges
áramló
szenvedélyes
Köszönöm, hogy leírtad és megosztottad velünk
Köszönöm
Manótesó
ritka látogató, nagy öröm :)
köszönöm:)
Post a Comment