éjjel van, az egész lépcsőházban sötét.csak lent a lift előtt, ami az emeletek között ingázik, és mindig más embereket szállít, néha minket, szóval csak lent működik a mozgásérzékelő lámpa.egy ideig lent várlak, nélküled nem akarok beszállni.nem szeretem nélküled a liftet.majd lassan fellépcsőzök.csak most nagyon sötét van.még várok.hátha megérkezel, addig nem indulok el. addig nagyon erősen gondolok rád.arra hogy mért nem kell soha erősen rád gondolnom ahhoz, hogy rád gondoljak.még jó hogy a sötétben nem tudok elővenni egy papírcetlit, biztosan feljegyezném ezt a gondolatot, pedig annyira blőd.szóval arra gondolok, inkább, hogy nincs is nálam papír, meg toll sem, és most ezt erősen meg kell jegyeznem, hogy majd később felírhassam.ezért erősen rád gondolok, anélkül hogy rád gondolnék.mintha meghámoznék egy almát és folyamatosan enném, aztán már hámozás nélkül is.mostmár jöhetnél, mert igazán fáradt vagyok ehhez.most jössz, mintha megjelennél a sötétben. jön valaki, megijed kicsit, nem látja hogy ott állok.azt kérdezni, hogy jó e a lift.igen, persze, gondolom.nem érti, mért nem hívom, mért állok csak ott és várok.nyugodtan menjen, én még maradok.még rád gondolok.jobban szeretek utánad érkezni, olyankor nyomom a csengőt, egymás után többször is, vagy csak egyszer, de akkor hosszan.olyan soknak tűnik néha, amíg beleszólsz.máskor csak egy fél pillanat."jövök"..
most írtál, hogy már közel vagy.gyalog jössz, mert elment az utolsó metró.kimennék eléd, de nagyon hideg van, azt mondod.szeretem ilyenkor késő éjjel a hangod, olyan más.vigyázok a hangodra.örökkévalós.
míg nem jössz, a zsebemben kotorászok.találok egy haikut.úgy emlékszem ezt a nadrágot nemrég kimostam, a haiku mégis tiszta.néhaiku.
jössz, igen,mostmár biztosan te vagy.a bőröm már percek óta meztelen.husom börtöne lazul, érzed?még nincsen vége..
a lift nem indul.gyalog megyünk.látom a félhomályban, ahogy mosolyogsz.érzem azt a szagot, csak este ilyen az illatod, délben, vagy akár reggel, egészen más.ez az éjjeli tehetetlenebb és vadabb mindegyiknél.mint egy éjjeli állatkertben, ahol este érdemes megnézni a vadat.akkor aktívabb, akkor érzékenyebb.akkor közelebb tudsz jutni.hirtelen rámragyog a közelséged.a melegség elönti az arcom minden pórusát, kicsi sárga fénnyalábok furakodnak.ünnepség van a fényben, bent az arcomban, ott szól most a legszebb zene.kinyílok, így kihallatszik, és te is hallhatod.
az éjjelek örökkévalóságok.
álmos vagy, fáradt, marad az álom.gyűrött a takaró és a párna, kisímítom, megmosdatlak.odafurakodsz a hátaddal,álomba simogatlak.
vicces.boldog.
vagyok.
most írtál, hogy már közel vagy.gyalog jössz, mert elment az utolsó metró.kimennék eléd, de nagyon hideg van, azt mondod.szeretem ilyenkor késő éjjel a hangod, olyan más.vigyázok a hangodra.örökkévalós.
míg nem jössz, a zsebemben kotorászok.találok egy haikut.úgy emlékszem ezt a nadrágot nemrég kimostam, a haiku mégis tiszta.néhaiku.
jössz, igen,mostmár biztosan te vagy.a bőröm már percek óta meztelen.husom börtöne lazul, érzed?még nincsen vége..
a lift nem indul.gyalog megyünk.látom a félhomályban, ahogy mosolyogsz.érzem azt a szagot, csak este ilyen az illatod, délben, vagy akár reggel, egészen más.ez az éjjeli tehetetlenebb és vadabb mindegyiknél.mint egy éjjeli állatkertben, ahol este érdemes megnézni a vadat.akkor aktívabb, akkor érzékenyebb.akkor közelebb tudsz jutni.hirtelen rámragyog a közelséged.a melegség elönti az arcom minden pórusát, kicsi sárga fénnyalábok furakodnak.ünnepség van a fényben, bent az arcomban, ott szól most a legszebb zene.kinyílok, így kihallatszik, és te is hallhatod.
az éjjelek örökkévalóságok.
álmos vagy, fáradt, marad az álom.gyűrött a takaró és a párna, kisímítom, megmosdatlak.odafurakodsz a hátaddal,álomba simogatlak.
vicces.boldog.
vagyok.
