adagio lassan képzeletem tükröd felé vezet mélységes könnyű madárlelkű tükröd és érzem ahogy megint átlüktet rajtam örömöd és bánatod elönt termésed és minden magod erőd omló nyíló husod kertjeid s bennük szent gyümölcseid harapom hagyom hadd csepegjen tisztító esőtüzed éhes érfalamon s egy pillanatom nyíló bimbód között egybeérlel égi s földi termésekkel minden robbanó sejttel boldog létezéssel
- 2007/08/09
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 szösszenet:
Lucának.
Post a Comment