Bittermoon - ecstasy of existence

felfelé zuhanok
ahol Isten
pereg


arcod az arcomon
késként forgatod bennem szemedet
bőrömön ejtenek napszínű sebeket
nyílnak és tágulnak
lassan zuhogó vérhavak a sebek
melleim kezedben büszkén feszítenek
kottázni próbálják szuszogásaidat

hófehér, vajszagú tejúton
nyújtózkodom

lábaim keresztben

szemedből ki - be pislogok
akár vérlemez a testben

te arra lettél hogy simogassalak
hogy forogjak benned
bent a szemedben

együtt becézzük tejút - macskaságunk
tágranyílt tagokkal teliholdra várunk

ha a hold tele lesz és kerek
mint ha melleim kezedben
büszkén feszítenek

akkor testemmel megénekellek
minden zsigered minden gondolatod

aztán csend - kezedben tartasz mint nedves kölyökállatot

némán, ősállat jelekkel újra beszélni tanulok

hasító éhes hajnal neved még számon az éjszaka maradékai apró magok gurulnak


csillogószemű csuromcsupasz
csurranó cseppek
cserepek csendek

csattanás