Bittermoon - ecstasy of existence

lassú mély lüktetés
ahogy egymáshoz érnek a magok
ugyanarról ugyanoda szólnak a dalok
szólnak a körök
ugyanoda tartanak spirálok és melegek
tisztító tüzek és hidegek

csend a
legteljesebb néma nyugodt üvöltés ahogy emeled a kezed

minden porcikád az örökkévalóságért a legönazonosabb
hasító jelenért

minden szavad
mozdulatod
tested szinei egybeérnek

egy izzadtságcsepp
egybeérő holdak és napok

újragondolom magam -
szembemegyek veled
az utolsó pillanatban
sírások nevetések
táncok és minden dalok fakadnak át

arcodból arcomba

és megértem
megköszönöm minden évem

husomba épített hullámzó templomom - s hogy benne imádkoztál egyszer

menj be ősvalódba ahol az örömnek nem a pillanata
hanem az öröm örök forrása él
ami a kezdet a vég az eszköz és a cél
hagyd az öröm áradását elsőként magadra
s e kész rezgés magához hívja ami a tárgyiasított forma
a vonzás törvénye engedelmeskedik
az öröm fizikai síkon is beteljesedik
ha ősvalód örömforrása irányítja életed
a boldogságnak nem egy pillanata jár neked

addig, amíg erre az életedre fél-elemmel kért tapasztalatodat
nem gyűjtötted össze,
az élethelyzetekben önmagadat meg nem ismerted végre,
a harmónia teljességét nem érheted el
s hogy mi az amit tapasztalnod kell, ezt csak Te tudod
ez a Te egyedi, egyéni kódod
s ha megoldod, a félelmet kioldod
ha megtapasztaltad önmagad mindkét világát
és megszüntetted az energiaharc játszmáját
ha önmagadnak megbocsátod amit valaha magad ellen vétettél
önmagaddal szembeszegültél, magadon erőszakot tettél
Valóságos Éned ellen törtél

...

kérted a boldogságot s a lelki szabadságot
nézd hát e ténnyel a világot
idelenn van idő temérdek

kérdezhetek?
miért nem most kezded,mire vársz?
kitől félsz?

hiába adom ha nem kéred
hiába nyújtom ha nincs ott a kezed
hiába sugárzom ha zárva a lelked
átadom ha kéred
kérjed kérlek
szeretlek

a fény

nem tudja

megismerni

önmagában

sajátárnyékát

ezért megszünteti fényét

megvonja önmaga teljességét

átadja helyét és beengedi a sötétség

azaz a félelem elvét

ahhoz hogy a fény

önmagát megismerje

szükség van a

sűrű anyagi közegre

az ember a fény eleme

a félelem sötétsége

árnyék-én tulajdonságokként hat belőle

ha az embernek önmagában nincs hite

a fény

anyagba vetülten

az ősvalóban várja

hogy

az ember

a hitének erejével

a feltétel nélküli

szeretet eszközével

igaz valóságát beteljesítse

megláttam a mag-ot mag-amban
a mag-ot, amelynek héja volt
olyan héjakból állt össze, mint a lótuszvirág
amikor még nincs teljesen kinyílva
levettem a leveleket
láttam hogy belül középen a mag fényesen ragyog
a levelek lelkem védelmét szolgálták
ezzel a védelemmel pont azt tartottam távol amire vágytam
a tartós boldogságérzést
elengedtem a leveleket - mostmár nincs szükségem rájuk

mag-od
mag-ad
lehetőségeid tár-magja
áram-magod
mag-has-adásod
mag-adban
mag-asan
mag-yar
mag-dal

akkor még szilvamagok voltunk - egymáson gördülők
burokból pattanó szilvakék szeretők
beleszeretkeztünk a másik husába
elloptuk a naptól az égetőt az érlelést
hogy egymást tápláljuk
ki - be gurultunk burkainkból
így játszottunk csüngő hajnalakon
olvadó nyarakon



egyszer már volt hogy szerettelek

testbecsomagoltlelkemet szeretted s én lélekbecsomagolttestedet
mikor levetkőzted - lestelek
s lestél te - mikor bontottam csüngő melleim

szilvakék szerelmem

egyszer már megköszöntelek az égnek