ízeket érzek a számon
az első - anyám íze
erős és kacagós
tej folyik át üregeimen
érzem ahogy
gurgulázik
arcomon a mosoly
tágulok -
még sok bennem a tér
ízeket érzek
számbaveszem a tenyerek melegét
szeretőm lüktető husát
tengerszőtte álmokat és ladikokat
amikbe pakoltam őket
tengerek és tenyerek melege
minden ami maradt
ladikok a vizen és a hullám alatt
még
felfedezem
magam benned
benned-magamban
ahogy
vonalakat húzol bőrömön -
még élvezem
összeringatlak
még magamban
szívesen
összeterelem
testedet és
felfekszem hasadon
elringatom
magam
lassú ritmusodon
teremtelek
lépéseimmel
a macskakövön
mikor
átnyúlok érted
a levegőn
mikor
összeránt a
kilélegzett tocsogó öröm
mindenséggé
robbantott
szűk alagutainkban
anélkül hogy
szólnánk egymással -
a gondolatainkban
még teremtelek
ahol
őspatakom ered
arcaink
a folyók
összefutó erek
szó és hús
egyszerre nyílik
réseiket betölti a lét
ezt a percet várom s közben
elmélázom
sok apróságon
miért is ne
hamár
itt vagyok
test vagyok
nyelvem - hamu
létem - öröm
elemem - apad
lételemem - a lelked
a folyó egyre kijjebb lökdös,
de rád majd emlékezem
magamba vésve őrzök minden érintést, bár a nyomokat szabad szemmel nem mindig láthatod.
őrzöm a kezeket.
fúródásaimat, és amik átfúrtak - őrzöm a szemeket.
őrzök minden testet, aki megszeretett.
reggel elgyalogoltam a sarki közértig, és én főztem neked az esti teádat.
te meg írtál, szeretkeztél velem, kimostad a piszkos függönyöket, megetettél, megitattál, foltoztad a ruhámat.
emlékekkel pakoltál tele.
most sejtemlékezek.
embriókra.
hosszú rángásokra.
sikítottál, ha belém élvezett.
sejtettelek.
tenyerekben.
betegségben és gyógyulásban.
hordoztalak.
ringattalak.
tápláltam magod és egód.
ha nem bántál jól velem, kisírtam érted a véremet.
nőtt benned gyermeked és sokszáz orgazmusod.
voltam tanítód, mestered, voltam papod.
ha szerettél, könnyű voltam neked.
ha nem voltál jó velem, hordoztam tüneteidet.
áááá óóóó
itt valami rosszul ketyeg
szakadozik
dagad
milyen vak vagy - magamban nevettem rajtad nagyokat
kurva voltam - hogy kurva lehess
bölcsőd lettem - hogy bölcsebb lehess
de most szeress
engedj be
mélyen
tengeredbe
nedves, meleg ronggyal
töröld át homlokom
beszélj hozzám
egyenként
etesd
minden sejtemet
cseppenként ömlik keresztül rajtam az emlékezet
sejtről sejtre
magról magra
aztán emelj ki, fektess az égető napra
mondd el hogy legigazabb szeretőd én vagyok
rabszolgád, királynőd,
minden meséd, dalod
és én hálásan elviszem magammal a történeted
napsugárba csomagolva meleg, kicsi dobozkában viszem
átölelem helyetted a fiad, megöntözöm virágaidat a polcodon
megtartalak.
ahogy te tartottál ölelő lelked körül,
életem.
csendes volt a tenger, nem féltem tőle.úsztam és úsztam, mígnem a jeges, alattomos örvények visszakergettek a partra.a só kimarta bőröm és szemem, de a boldogság előszele már meglegyintette testem.az albérletben egy barna, szelindekszemű lány feküdt az ágyamon.
-Te ki vagy?-kérdeztem.
-A dajkád-felelte huncutul mosolyogva-,gyere ide az ölembe, holnapra már otthon leszel.
nem kért semmit, nem akart semmit.meleg, kicsi kezével a fejemet simogatta.

a nedveim belül.vérem, és zugaim folyadékai.a szabadba vágynak.szaladnak.illatként, hangként és anyagként akarnak kívülre jutni.kifelé, ki a vágy hasadékaiból, az artikulálatlan anyagból, ki a szemekből, punciból és a méhből, ki a száj zegzugaiból, az erek szorításából.a megtisztulás vágya.ürülés.
örülés.

élet és halál találkozása.a vajúdóval szembeni szülőszobából hangok hallatszanak.én még előtte vagyok, de bizonyosan a kitolás eksztatikus, egyszerre üvöltő és sikoltó hangjait hallom.teljesen átjár az ismeretlen nő hangja.egetrengető orgazmusokhoz tudnám hasonlítani.kár, hogy nem látom az arcát.én még csak üvöltgetek - kiabálgatok.hosszú még az út.megpróbálok enni pár falatot, de ahogy a kisasztalhoz lépek, tengerek nyílnak, és elúszom lassan az árral.
egy öbölbe érek.körülöttem apróbb tavak.egy sárga, egy vérvörös és egy fehér.
felém hajol.körnek látom, nem szülésznőnek.körnek, akit 'használhatok'.akiben evezhetek.csak a víz hiányzik.iszonyatosan.minden porcikámat fröcsköljétek, fejemtől a lábujjaimig.a víz segíti az elengedést.így szárazon sokkal nehezebb.mintha a karomtól, vagy valamely szorosan belémnőtt, hozzámtartozó szervemtől kellene búcsút vennem.
mintha egy színpadon állnék, vagy magában az univerzumban.mert még állnom kellene, nem szállt le eléggé a kis szaros.még sosem szültem korábban, mégis úgy érzem, mintha a testem valami elviselhetőbb fájdalomra emlékezett volna.mindenesetre átértékelődtek bennem a fájdalomküszöbömmel kapcsolatos korábbi elképzeléseim.
a méh az időtlen szépség.
boldog vagyok.
csak ezt akkor, abban a pillanatban még sajnos nem tudom.
a lábaim között kicsöppen három csepp magzatvíz.hajnali háromkor, amikor szokásomhoz híven kinyitottam a szemem, pontosan tudtam, hogy most valami más.ez olyan zsigeri dolog.most már az autó hátsó ülésén ülök.ülök? ez enyhe túlzás.mindenesetre háromperces fájásaim vannak, és lábaim között folyamatosan csepereg a nedű.
boldog vagyok.
azokban a hárompercekben elkezdett leperegni előttem az univerzum.nem gondolkodom, csak érzek.a testem nyílni kezd.szeretem az érzést,átjár.érzem ahogy átnyílok.átnyílok azokba akiket szerettem, akiket szeretek, átnyílok még az anyámba is - ami normális esetben szinte lehetetlen - átnyílok a piros lámpánál a szomszédos autó utasaiba, a lépcsőkbe amik a kórházban felfelé vezetnek, a szavakba amik olyan kedvesek nekem, átnyílok magamba magamból, kihajolok a szám sarkából és lefelé tekintek, a nagy kerek hasamra és gyermekemre aki ott nyílik.fent a szülészeten a szülésznő hátát látom meg először.aztán mikor átöltözve kijön, köszönünk, kezet fogunk és rámnéz. érzem, hogy közel van.
most zöld a lámpa.átgurulok a tejcsatornáimon, megkóstolom a tömény és kevés, de igen tápláló előtejem, lefelé csorgok.belülről látom örömöm szerveit, az életvirágokat és a gyümölccsé érett magot.átjár a meleg, a fájdalom egybeönti a máskülönben külön csordogáló nedveket.nyelem ezt a koktélt.nem is nyelem.csak szakadatlanul folyik át a testem pontjain, megpihenve a hajlatokban, aztán tovább evezve átcsorog az arcomon, tisztára mossa izzadtságtól nedves nyakamat, átcsorog a mellkasomon, a köldököm felé ér, mikor eléri a kicsi medret, elidőzik ott, aztán csorog tovább, végig a lábamon.a gyökereimig.
mikor meglátom a vajúdó szobát, szinte gyökeret eresztek.itt töltöm az egész napot majd, nyiladozva, mint egy érett virág vagy gyümölcs, ami kiszakadni kíván az ágak szorításából, de azok még nem engedik.
a nedveim belül.vérem, és zugaim folyadékai.a szabadba vágynak.szaladnak.illatként, hangként és anyagként akarnak kívülre jutni.kifelé, ki a vágy hasadékaiból, az artikulálatlan anyagból, ki a szemekből, punciból és a méhből, ki a száj zegzugaiból, az erek szorításából.a megtisztulás vágya.ürülés, örülés.
a női test a föld egész felületét beborító, senki által be nem járható utak hálózata.
tükörképemben ébredtem.mandalákat láttam, lefelé, a tenger felé menet.mandala arcú emberek jöttek szemben.mandala alakúak voltak a kicsi mediterrán házak.mandalák borították lábam alatt az aszfaltot, ezeken könnyedén gördültem.találtam egy mandala formájú padot is. ide lepakoltam.végignéztem a mandala illatú tengeren.és belehajlottam.
néztem azt a nőt, aki egyszer belémhajolt.tudta hova kell nyúlnia, hogy elérjen.én is tudtam, nem is kérdeztük egymást.néztem a monitorról visszaverődő arcát.tegnap harisnyában szaladgált előttem, az ágyamra huppant.elcsuklott a hangom. tudtam hogy most nincsenek köztünk tiltott zónák, és ettől megijedtem.de inkább attól féltem, meddig tart.a tiltottzónanélküliségkétnőközött.amit aztán felemészt a fél-elem.
amit most átcsurgatunk egymásba, azt visszük csak tovább.ezerszer és gyönyörűen megfogalmazhatom utána ezt a csodát - marad az a párpillanat.még meg sem írom neked, hogy jácint az illatod.
ahogy szoptatok - visszavisz a szavak előtti időkbe
ahogy a melleidhez érek - visszavisz a szavak előtti időkbe
érzem ahogy átjársz és átfájsz.
bekopogtatsz a testemen és én beengedlek mindig.kibontom neked husomat és lelkemet.
nedveim és minden csepp levem, amikkel
telespriccelem magam körül a házakat
aztán én kopogtatok hozzád
és sárga levedben mosdatom magam
amíg újra érzek
szülés és szexus
az utolsó aktus
aztán haláltusa, ami morbid módon az életbe vezet
már nem emlékezek
csak ki-be jár belőlem a gyerek
mint hüvelyből a fallosz
és csak a jelen
nincs semmi
nem 'képzelem'
sem 'látom'
sem 'hallom'
minnél több vér folyik annál közelebb a gyönyör
figyelem, ez itt most botrány.mocskos lettem, úgy durván
vegyék ki belőlem a tűket és a szegeket
csak mi vagyunk
két egymásbaüvöltővadhullám
szétcsobbanunk egymás arcán
ahogy kifröcsköl az élet, három törülköző kevés.
hosszú és gyengéd
élvezésben-evezés.
mélyebb és magasabb hullámok jöttek
te egyre mélyebbre döfted
csak ültem csónakodon és szeltem a testmeleg vizet
néha mindenem látszott.a cseppek borzolták a melleket és az alagutakat.
aztán homlokomon kívül percekig semmi más felszínre nem bukott.
így utaztunk.romlottak és az angyalok.
piros mécsestartóban lobog előttem a láng.szeretnék utánamenni a fénynek.utánamenni a testemnek.most távoli, kívülről jó nézni.
úszni kezdek benne.előttem italautomata.az asszisztensnő háromszor méri meg a vérnyomásom.kétszer olyan magas értéket kap, hogy talán az övé is felmegy.
érzem, ahogy hullámzik bennem a víz.a karom szorul.érzem a szívverésem.anyám hasába loholok.megpróbálok emlékezni, de nem megy.nem magamat látom, inkább saját magzatom.mintha egy vérben áramolnánk.mi és a minden.érzem, ahogy a testek közelednek, aztán megint távolabb kerülnek.lenyűgöznek az egymásbafolyó, áramló mozgások.
köldökzsinór.
a várószobában hajtincseimet morzsolgatom.
bent az orvos megkérdezi, hogy vagyunk.a következő pillanatban már hallom, ahogy ujjai kattognak a klaviatúrán.közben mormog, csak pár mondatot hangosít ki.amiket talán én is értek.például, hogy 'kerek ez a gyerek'.a monitor babafoltjaiból most csak keveset ismerek fel.de a kerekség jó, biztosan jó.
látom magam, ahogy szétfeszítenek.a tükörben nézem a vaginámat.máshogy már nem látom.megpróbálom belülről látni.ahogy átfolyik rajta élet és halál.átjáró.átmenet.átfolyó.benne lüktet elmúlás, létezés és baszás.átjáró két lét között.
körülcsobog lassan.szeretőket látok, színes selymek, perverz szavak gurulnak.majdnem sírok.körémtekerednek az orgazmusok.a nyakamat szorítják.érzem, ahogy kevésnyi magzatvízzel a lábaim közé fröccsen.
a hatodikról lefelé.nyílik a liftajtó, beömlenek a fények.kilépek.
elindulok a testem után.
1. karok. ölelés.napfény után nyúlás és ölelés.eltörve még nem voltak.a kettőn együttvéve kb.16 anyajegy.egyik sem mérgesedett el.általában barnábbak.most viaszos, átlátszó erezet.kitörni akarás és szaggatás.
2.köldök. elektromos, áramláscsatorna.méretét tekintve, középső ujjam begye pontosan kitölti.
még sosem találtam benne semmit a pulcsikból.
3.szemek. középbarnák.szemüveg vagy lencse nincs.általában jól látnak.vagy inkább jól néznek.
a meleg tekintet az apai vonalról.anyának kékek.
4.szív. mandala.kos-szív.nem okos, inkább pirosos.
5.ujjak. zongorista.bár túl rövidnek találták.alkalmatlannak.és mégis.pókmozgású simítós.
hosszuk nem érdekes.
6.combok. ölelés.futás és le-fel ugrálás.ölelve fel-le ugrálás.
7.száj. illatpárolgás.szócsepegés.sem nem duzzadt, sem nem vékony.
8.mellek. kifelé is, befelé is forduló.ha lázas vagyok, nagyon sima.ha választani kéne, mind a kettő.
9.punci. árokásás.magrepesztés.íróeszközöm.tiszta folyamokban gyökereteresztés lállláláááá növekedés míg tükörben látom magam.
10.csípő. kívülről széles, de állítóleg nem biztos hogy belülről is az.
11.lábujjak. ezek hossza sem érdekel.
12 talp. 39 es cipő.
13.körmök. valami körömerősítő, egy barátnőm ajánlotta.áttetsző.erősít is és növeszt.csak körmökre kenhető.
14.fülek. valamikor ki voltak lukasztva, de már 'begyógyultak'.ujjakkal kicsi csomó kitapintható a luk helyén, középen.csiga.járatokban szalad a hang.
15. medence. medencémben tenger.ha úszni akarok.feketehajú lány úszik szemben.
Csontvázzá változva mindez nem lenne érdekes.Hiányoznának a magok és zsigerek, ezek nélkül nehezen értelmezhető.Ahogy szaladok a szélben, az is hiányozna.A hajam sem lobogna, és a gondolataim sem.Semmi sem lobogna.
Ha terpeszben állsz, a karodat kicsit felemeld és kitárod, megnyílik és hallani fogod a tested énekét.Guggolva is akár.
Ha táncolok megváltozik minden, csak a testemre figyelek.Megmozdulnak az izületek, pattannak az inak, nyúlnak az izmok és mozognak a szövetek is.A csontok, a szervek és a hús elfelejtik külön-külön nevüket.Ők is magukra figyelnek, és tudják a dolgukat.Hőre, mozgásra, szerelemre tágulnak.
Miért, mit hittél?
alapvetően mindig elégedett voltam a melleimmel
egy darabig anyu melleivel is, de aztán áttértem tápszerre
sokféle mellel találkoztam már
a kölcsönhatás az érdekes -
mikor valaki más melle ér a tiedhez
mindig valami más teremtődik
mikor eszebe jutsz, meggyszínűek lesznek a bimbóim
nem tudom anyu mit gondol a melleimről,
de ahogy növekedtek,
úgy nőtt a köztünk lévő távolság is
/nem tudom mi lenne, ha még nagyobbra nőnének/
most megint növekszenek -
kicsit félek, hogy túl jó lesz szoptatni
már olyan sötét a pitvar, mintha csak pince lenne
tegnap azt álmodtam, hogy megrepedtek és
fehér, gecihez hasonló folyadék szivárgott
egyszer a melleimmel fogok zongorázni
ha jó, akkor többször is
nézegetem a váróban a várandósokat
némelyiknek pocakja helyett is a cicije nő
egyiküknek nagyon fehér a bőre
elképzelem ahogy végigcsöpög rajta a tej..
behívják
én korábban nem gondoltam, hogy a melleim sértődékenyek egymásra
az egyik majdnem világgá ment, mert úgy feküdtem, hogy csak a másikat tudtad szopogatni
harangformák felett imádkozni dingg
dongg
capppp.
anyaszagos
tejszagos
orgazmatőr
érzékgolyó
nőcsókoló
toronyállító
annyira akartam látni a melleid
jobban, mint az arcodat
tánc közben a melleid voltak az arcod
milyen jó lenne ha minden anya kapna a babához porciózott tejet
járna neki - minden babához jutna tej is
van, hogy összekeverem bal mellemet a szivemmel
lelkem szive a bal mellem
testem szive csak a lüktető húscsomó
a melleim akármennyi táplálékot befogadnak -
másképp lüktet rajtuk a hús, más a dallamuk
de mindig zenélnek
szomjasak is
meg adakozóak is
ha felhasítanál, sok apróság kiömlene: szavak is,
finom kármenpiros redőkön,
többféle folyadék és ujjlenyomatok,
talán nyelvek darabjai, akik ízekbe haltak
kiömlene több kiló gyümölcs,
pirosbogyósok meg nagyobbak is
és esemesek aláírás nélkül és
ha majd kijön és ott bújna ki a gyerek,
vajon változtatna a születés élményén?
én például inkább anyu hüvelyéből bújtam volna ki,
de legalábbis a mellei közül,
nem a hasából kivágva..
aki szeretett nőt,
bújt már hüvelyen keresztül ki-be a világba
nyitva van az aranykapu de
ha a melleim beszélni tudnának, mellesleg...
-porrá leszünk mi is
mint a tested,
és a testek,
akik szerettek
tovább eMELLnek-
..az örök tejútra
testem ima
hajnali ölelésben pöndörödő
combomon felfelé kígyózó
testem otthon
lakják husok, lebegő lelkek
saját lebegő lelkem is
testem is-ten
te is én te is is-ten
ten-te
testem ritmus
fény zúdul a tetőkről
boldogság csurog vállamon
testem tenger
felfröccsen és visszahúzódik
lüktet benne illatokkal, ízekkel a part
hörögve sziklát ölel habom
makkok esnek
duzzadó vizemben mártóznak meg ágak
testem mag-zat
két szívvel zúg benne az élet
de elvesztem majd az egyik szivemet
testem tengere
zúgja majd vissza egybelüktetésünk
szívja és issza
jobbról egy planktonraj
balról zubogó vér
szinezi és mossa husom
amíg a partból kiszakad a tenger s újból körülölel hüvelyem
szerintem én nem haltam meg.
még érzem a testemet.a szomszéd szobából áthallatszik ahogy baszunk.valahogy keresztülcsorog a falon.véres és nedves mocskos.szerintem én nem haltam meg.mocskos vagyok.fájok ahogy kiszakadnak belőlem az apró mindenségek.a napfény életre simogatja az ágyamat, a lepedőm például vágtázó lovakkal teli tenger.
sírni szeretnék.
kisírni a csontjaimat.a szöveteimet.
szerintem én nem haltam meg.
gyere, a testem átereszt.
sikoltozó nyugalmam lyuka örök transzparens.

emlékszem, úgy éjjel 11 lehetett.simogató, meleg tavaszi szél csapta meg az arcom ahogy kiszálltam az autóból.az ismerős házak faláról még csurogtak a nappali fények.a teraszok tele voltak meleg morajlással.könnyűek a lépések ahogy elhaladok a székek mellett.mintha lebegnék.az egyik kapualjból sárgás fény úszik elém, és hirtelen kinyilik ahogy közelebb lépek.kinyílik a fény.
meglátom gyermeki testem, s felnőtt női magam.
szerelmesek.szabadok.ott történnek és énekelnek, előttem.nincs mibe kapaszkodnom.nem érzékelek semmit, ami kizökkenthetne hirtelen jött boldogságomból.hozzájuk érek.megérintem őket.gördülhetnék rajtuk, olyan kereknek tűnnek, de feszesek is, vonalaik élesek és tiszták.kicsit olyan érzés, mint egy beavatás.mint mikor gyerekkorunkban reggel a fürdőszobában megsimogattuk magunkat.és mindig kicsivel tovább mostuk a fogunkat.forró cseppek a hajszálerekben.fogkrémcseppek a mosdókagyló falán.
maradnék még.vagy csak magammal vinném teljességetek szemüvegét.a mozikban most csak háromdimenziósat osztogatnak.de mennem kell.még világít ablakodban a kislámpa.talán már elaludtál.amíg odaérek, mesélek neked az ősi vizekről, ingoványokról s őstengerekről, amikben csurom cseppjeink örökre összeolvadtak.a kádakról , amikből a víz az óceánokba fut. egymásbakuporodós lélelmosdatások.egymásbanyargalások.magunk vad keresése a másik magján átpréselődve.ájultegymásbaszívás.napnedves forró anyagok.lelkünk gyurmái.sikító állatok.egybebarangolások.
szomjas repülések.
rugalmas és nyitott.azóta ismerem, mikor megfogantam.akkor még nem beszélt hozzám, nem is igazán vettem tudomásul létezését.nem sértődött meg, nem bántott emiatt.várta, hogy majd később egymásra találjunk.és szavakkal is elmondhassam neki: törődök vele.mikor kijöttünk, sokáig nem juthatott központi szerephez.néha a kádban, vagy fürdetésnél éreztem a jelenlétét, vagy amikor anyával a Dunában fürödtünk.láttam ahogy lebeg a vizen, lebeg a köldöke és a mellei.aztán sokáig nem vettem róla tudomást.
mikor tizenhat éves lettem, éreztem , hogy haragszik.sértődékeny volt, de tudtam hogy félt és szeret.hogy nem bírná nélkülem.kiabált bennem, félreverte a szivemet, éjjelente többször is felébresztett.mardosni kezdte a gyomrom, tépkedte faláról a vastag, bemerevedett vakolatokat.teret akart magának.adni akart.velem akart élni.nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen kétségbeesetten küzd.hiába öntöttem magamba literszám a gyógyteákat, hiába mérgeztem antibiotikummal, elfojtással hiába fullasztottam.be kellett látnom, hogy életereje meghaladja az enyémet.ekkor már beszélt hozzám, de azt nem mesélte el, pontosan mit kell tennem.
tizenkilenc voltam, mikor végül összeköltöztünk.nagyon kicsi volt a szobánk, de úgy rendeztem be, hogy jól érezze magát ő is.akkor kicsit megnyugodott, olyan helyekre irányított, ahol ő és én is telecsoroghattunk jó dolgokkal, olyan emberekhez, tárgyakhoz és illatokhoz.minden reggel megköszönte, hogy elszöktem vele.lelkesen ecsetelte, milyen jó lesz nekünk együtt, milyen régóta várta már.este füstölőt gyújtottam neki, csendben voltam, nem zavartam, amíg magával törődött.de ha nem érezte, hogy megkapja amire szüksége volt, kérlelhetetlen volt.bosszút állt, a legkülönfélébb módokon.
adni akart és befogadni.rugalmas, nyitott bőrét ahogy félrehúztam, és ahogy kezemben tarthattam..mint az élet esszenciáját.olyankor semmi más nem érdekelte.éhes volt, és szomjas.kiharapta magának.
aztán arra kért, engedjem, hogy gyereket szülhessen.hogy csak akkor tudná igazán elfogadni magát.szereti a forrókádas füstölős fürdőzéseket, szereti mikor izzadtra és lüktetősre edzem, mikor pulzál benne tűzpiros, rakoncátlan vérem.szereti mikor simogatják, azt is mikor én simogatom.átölelem egy párnával, vagy tusolás közben.olyankor teljesen azonosak vagyunk.szereti, ahogy szeretem.
tegnap elmondta, hogy újra akarja magát formálni bennem.most érzékeny, képlékenyebb mint bármikor.legyek megértő.szeressem, ne forduljak el tőle.
minden jó lesz - mondta.most igazán jó lesz..

Nem kellenek szavak ahhoz, hogy sikoltson. Nem kell száj ahhoz, hogy beszéljen. Aki fél, elvárja, hogy üldözzék.Túl nehéz megváltozni. Az értelem nélküli test látványa most is arra késztet, hogy értelmet adjak a létezésnek. A Hang megszabadít, azt mondja, álljak fel a porból, keressek magamnak én is célt, értelmet, hitet. Nem tudom, mi ad célt, értelmet, hitet.
Minden jót. - mondja a Hang. Szeretném hinni.Megnézem a batyut, tele van széppel és jóval. A Hang integet, azt suttogja, találkozunk még. Ahogy a szél fodrozza a füvet, olyan, mint a tenger hulláma. Emlékszem a tengerre, emlékszem arra, aki nézi.
Ma kinyitottam a Kaput, az őserő úgy áradt ki rajta, akár a fájdalom. A gyermek megszületett. A gyermekek mindig megszületnek, a kívánságok valóra válnak, az elme testté merevedik, hogy mozgást teremtsen. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy sikoltsak.







