vágtatok a napba
keményfejű kanca
belülről lüktet
vértfakaszt
pulzál - impulzál
őrzi az erőt
a magot
magomba mormolom
minden csepp
ősanyagom
Showing posts with label lüktetős. Show all posts
Showing posts with label lüktetős. Show all posts
magba menekült a világ langyos volt az egység és fájt hogy megrepedt a magzatburok nyíló -záró comb és hónalj tolta ki magából az egót hogy beteljesedjen a beteljesedhetetlen hogy keresztre feszítsen a tudat mutatom az utat a te dolgod hogy odaképzeld anyád halálod vagy egy majmot gyakorold álmod és ébredésedet így ébredj reggel és szeretkezés után fesd a lepedőre csillagrendszered és várj
magba menekült a világ langyos volt az egység és fájt hogy megrepedt a magzatburok nyíló - záró comb és hónalj tolta ki magából az egót hogy beteljesedjen a beteljesedhetetlen hogy keresztre feszítsen a tudat mutatom az utat a te dolgod hogy odaképzeld anyád halálod vagy egy majmot gyakorold álmod és ébredésedet így ébredj reggel és szeretkezés után fesd a lepedőre csillagrendszered és várj
vörösarany fények szelik szemem előtt a világot.ősi hajnalok.hajnalban ébredők.
zöld indák, homokszínű kavicsok.a nap kinyújtja karjait és megragad köldököm felett.zsákmánya lettem, csak nevet felettem - széles, vörös szája mint vérem arcomon csurog.
a testem ölelés
a testem idő
a testem elmúlás
a testem én vagyok
a testem te vagy
a testem szerető
a testem hüvely
a testem csikló
a testem megérzés
a testem bűn
a testem az oka
a testem kurva
a testem ritmus
a testem zene
a testem befogad
a testem lépcsőház
a testem spirál
a testem transz
a testem pina
a testem fasz
a testem kíván
a testem ad
a testem duzzad
a testem vad
a testem alszik
a testem él
a testem otthon
a testem fél
a testem lázad
a testem remél
a testem hívő
a testem beszél
a testem született
a testem kurva
a testem gyermekem
a testem tudja
a testem bölcs
a testem föld
a testem víz
a testem nincsen
a testem lüktet
a testem játszik
a testem hangszer
a testem látszik
a testem forrong
a testem kurva
a testem üres
a testem durva
a testem kettő
a testem egy
a testem dalol
a testem mandala
a testem angyal
a testem trágár
a testem husom
a testem nyelvem
a testem tiszta
a testem táncol
a testem kuporog
a testem gyászol
a testem zuhanó
a testem szemem
a testem godóra vár
a testem halál
a testem küldetés
a testem meleg
a testem vízszintes
a testem remeg
a testem tipikus
a testem különc
a testem mutató
a testem szolga
a testem leszbikus
a testem kurva
a testem hetero
a testem megkülönböztetés
a testem sír
a testem repül
a testem szeret
a testem merül
a testem olvad
a testem szimbiózis
a testem regresszió
a testem tünet
a testem szex
a testem kéj
a testem hív
a testem mély
a testem igen
a testem nem
a testem szomorú
a testem néma
a testem megáll
a testem gyengül
a testem tudat
a testem elfojt
a testem eksztázis
a testem vérfolyam
a testem sorszám
a testem illem
a testem fényhasáb
a testem hamu
a testem öröklét
a testem kamu
a testem születés
a testem szeretés
a testem szűnni nem akaró létezés
abban a pillanatban, ahogy belépsz, tágulni kezd
minél tovább vagy itt, és minél jobban önmagad vagy, annál nagyobb lesz
a szoba a tető sarkában van
négy ablakkal
mind a négy be van temetve hóval
tejfehéren világít befelé a hó
teljes némaság
körülcsavarod magad törülközővel és belépsz a fürdőszobába
mivel tetőtéri a lakás, átlósan haladnak a falak
párhuzamosok és merőlegesek
belemerülsz a forró fürdővízbe
a sok vonal közt felfedezed vízből kiemelkedő tested
körvonalait és dombjait
mennyi mindent kéne tenned
nem ezt akarja a tested
elakarjaengedni
élvezed ha nem teszel " semmit"
az igazi semmittevésben újra
megduzzad a méhed és ömleni kezd belőle
megállíthatatlanul a vér
átkarolod magad
fortyogó kohóvá tágult öledet
gyermek növekedett a testedben
szerelem növekedett a testedben
- lefényképezed a lángokat
sugárzó fehérség vakítja el a szemed, az ablakon dől be
a hó
behunyod a szemed - fények cikáznak
lángok és világok
a füledre teszed a kezed - hallod véred zúgását
mint a tenger moraját
kagylód lüktetését
zeng benned a vér
zeng benned a tér
visszamész a szobába
ott az ágyad
vetkőzz le
feküdj bele
az egész világ megváltozott
meztelen vagy - itt nem lát senki
aztán szólít egy hang "itt vagy?"
igen, nagyon közel
ha egyszer meghalok - magomra hullik a testem
meleg kicsi magokra
téli hóesésben
rágurulok a sáladra és
elkísérlek
milyen meleg most is a nyakad
hömpölyög körülöttünk a hó meg a fehér
belelüktetek az utakba ahogy
lépkedünk hazafelé
főzz egy meleg teát nekem
aztán fürödjünk meg
vetkőzz, bontsd rám ruháidat
öntsd rám didergésed
bőrödről a zimankót
bentről
kifelé
az ablakból
iszom a fényeket
öreg póznák tetejéről dobozok ontják a napot
lassú mély lüktetés
ahogy egymáshoz érnek a magok
ugyanarról ugyanoda szólnak a dalok
szólnak a körök
ugyanoda tartanak spirálok és melegek
tisztító tüzek és hidegek
csend a
legteljesebb néma nyugodt üvöltés ahogy emeled a kezed
minden porcikád az örökkévalóságért a legönazonosabb
hasító jelenért
minden szavad
mozdulatod
tested szinei egybeérnek
egy izzadtságcsepp
egybeérő holdak és napok
újragondolom magam -
szembemegyek veled
az utolsó pillanatban
sírások nevetések
táncok és minden dalok fakadnak át
arcodból arcomba
és megértem
a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar:
szabadon, zabolátlanul, ereje teljében,
vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk
szabadon, zabolátlanul, ereje teljében,
vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk
/coelho
te vagy
a teremtő
te vagy
a teremtett lény
te vagy
a teremtés
tested a teremtett lényed
néha csak mag-amban táncolok
szeretném látni a saját mellemet
a fal felé fordulok hogy lássam árnyamat
boldogságba burkolt idomok és ízek
rám nézel
a falon lebeg melleim története
gyönyörűek - mondod
pedig kezeid a szépek
kiszinezik belső szerveimet
tüdőmet, méhemet, vaginámat
hajamnál fogva megpörgetsz testeden
és vörös festékkel csorgatod le mag – om
minden vörös
vörös lett a világ
felgurítasz csípőmnél fogva vásznadra
vörösen csöpögnek halmaim
egész testi létezésem vörös
aztán vizes edényedben mosdatom le magam
iszom a víz fényeit
az ősvalóságot
a választott tükröket
a létközbeni életet
ad-hat
árad-hat
időtlenül rezeghet
édes - keserű vizek
testhajlatok
transz - formatív domborulatok
nyögdösések
levélpergetés
melegek és égető fagyok
ritmusodok - lükteveled
falakat falok
őskori sámángrottában
hűsítő tengermélyi varázs
föld alatti fürtös nász
fröcskölő patakok
érintések
képek
csobbanások
lángoló kazánok
csillogó és
csuromcsupasz cseppek
csattanások
lények méze
áramlatok
bekúszó duzzadó erek
has-adók és
hasok
ég felé felfejtett
ingek, szoknyák
zajok
szívhangok
meleg testünk alatt
fortyogó kövek
repüléssel átfont
fészkek és madarak
ágyúcsövek
kirobbantott szavak
tiltás
varázs
parázs
magtengerhabfalás
révbeérés
elrévedés
sejtcsobogás
csókra - csakra
csak ma
tükörképemben ébredtem.mandalákat láttam, lefelé, a tenger felé menet.mandala arcú emberek jöttek szemben.mandala alakúak voltak a kicsi mediterrán házak.mandalák borították lábam alatt az aszfaltot, ezeken könnyedén gördültem.találtam egy mandala formájú padot is. ide lepakoltam.végignéztem a mandala illatú tengeren.és belehajlottam.
néztem azt a nőt, aki egyszer belémhajolt.tudta hova kell nyúlnia, hogy elérjen.én is tudtam, nem is kérdeztük egymást.néztem a monitorról visszaverődő arcát.tegnap harisnyában szaladgált előttem, az ágyamra huppant.elcsuklott a hangom. tudtam hogy most nincsenek köztünk tiltott zónák, és ettől megijedtem.de inkább attól féltem, meddig tart.a tiltottzónanélküliségkétnőközött.amit aztán felemészt a fél-elem.
amit most átcsurgatunk egymásba, azt visszük csak tovább.ezerszer és gyönyörűen megfogalmazhatom utána ezt a csodát - marad az a párpillanat.még meg sem írom neked, hogy jácint az illatod.
ahogy szoptatok - visszavisz a szavak előtti időkbe
ahogy a melleidhez érek - visszavisz a szavak előtti időkbe
piros mécsestartóban lobog előttem a láng.szeretnék utánamenni a fénynek.utánamenni a testemnek.most távoli, kívülről jó nézni.
úszni kezdek benne.előttem italautomata.az asszisztensnő háromszor méri meg a vérnyomásom.kétszer olyan magas értéket kap, hogy talán az övé is felmegy.
érzem, ahogy hullámzik bennem a víz.a karom szorul.érzem a szívverésem.anyám hasába loholok.megpróbálok emlékezni, de nem megy.nem magamat látom, inkább saját magzatom.mintha egy vérben áramolnánk.mi és a minden.érzem, ahogy a testek közelednek, aztán megint távolabb kerülnek.lenyűgöznek az egymásbafolyó, áramló mozgások.
köldökzsinór.
a várószobában hajtincseimet morzsolgatom.
bent az orvos megkérdezi, hogy vagyunk.a következő pillanatban már hallom, ahogy ujjai kattognak a klaviatúrán.közben mormog, csak pár mondatot hangosít ki.amiket talán én is értek.például, hogy 'kerek ez a gyerek'.a monitor babafoltjaiból most csak keveset ismerek fel.de a kerekség jó, biztosan jó.
látom magam, ahogy szétfeszítenek.a tükörben nézem a vaginámat.máshogy már nem látom.megpróbálom belülről látni.ahogy átfolyik rajta élet és halál.átjáró.átmenet.átfolyó.benne lüktet elmúlás, létezés és baszás.átjáró két lét között.
körülcsobog lassan.szeretőket látok, színes selymek, perverz szavak gurulnak.majdnem sírok.körémtekerednek az orgazmusok.a nyakamat szorítják.érzem, ahogy kevésnyi magzatvízzel a lábaim közé fröccsen.
a hatodikról lefelé.nyílik a liftajtó, beömlenek a fények.kilépek.
elindulok a testem után.
1. karok. ölelés.napfény után nyúlás és ölelés.eltörve még nem voltak.a kettőn együttvéve kb.16 anyajegy.egyik sem mérgesedett el.általában barnábbak.most viaszos, átlátszó erezet.kitörni akarás és szaggatás.
2.köldök. elektromos, áramláscsatorna.méretét tekintve, középső ujjam begye pontosan kitölti.
még sosem találtam benne semmit a pulcsikból.
3.szemek. középbarnák.szemüveg vagy lencse nincs.általában jól látnak.vagy inkább jól néznek.
a meleg tekintet az apai vonalról.anyának kékek.
4.szív. mandala.kos-szív.nem okos, inkább pirosos.
5.ujjak. zongorista.bár túl rövidnek találták.alkalmatlannak.és mégis.pókmozgású simítós.
hosszuk nem érdekes.
6.combok. ölelés.futás és le-fel ugrálás.ölelve fel-le ugrálás.
7.száj. illatpárolgás.szócsepegés.sem nem duzzadt, sem nem vékony.
8.mellek. kifelé is, befelé is forduló.ha lázas vagyok, nagyon sima.ha választani kéne, mind a kettő.
9.punci. árokásás.magrepesztés.íróeszközöm.tiszta folyamokban gyökereteresztés lállláláááá növekedés míg tükörben látom magam.
10.csípő. kívülről széles, de állítóleg nem biztos hogy belülről is az.
11.lábujjak. ezek hossza sem érdekel.
12 talp. 39 es cipő.
13.körmök. valami körömerősítő, egy barátnőm ajánlotta.áttetsző.erősít is és növeszt.csak körmökre kenhető.
14.fülek. valamikor ki voltak lukasztva, de már 'begyógyultak'.ujjakkal kicsi csomó kitapintható a luk helyén, középen.csiga.járatokban szalad a hang.
15. medence. medencémben tenger.ha úszni akarok.feketehajú lány úszik szemben.
Csontvázzá változva mindez nem lenne érdekes.Hiányoznának a magok és zsigerek, ezek nélkül nehezen értelmezhető.Ahogy szaladok a szélben, az is hiányozna.A hajam sem lobogna, és a gondolataim sem.Semmi sem lobogna.
Ha terpeszben állsz, a karodat kicsit felemeld és kitárod, megnyílik és hallani fogod a tested énekét.Guggolva is akár.
Ha táncolok megváltozik minden, csak a testemre figyelek.Megmozdulnak az izületek, pattannak az inak, nyúlnak az izmok és mozognak a szövetek is.A csontok, a szervek és a hús elfelejtik külön-külön nevüket.Ők is magukra figyelnek, és tudják a dolgukat.Hőre, mozgásra, szerelemre tágulnak.
Miért, mit hittél?
testem ima
hajnali ölelésben pöndörödő
combomon felfelé kígyózó
testem otthon
lakják husok, lebegő lelkek
saját lebegő lelkem is
testem is-ten
te is én te is is-ten
ten-te
testem ritmus
fény zúdul a tetőkről
boldogság csurog vállamon
testem tenger
felfröccsen és visszahúzódik
lüktet benne illatokkal, ízekkel a part
hörögve sziklát ölel habom
makkok esnek
duzzadó vizemben mártóznak meg ágak
testem mag-zat
két szívvel zúg benne az élet
de elvesztem majd az egyik szivemet
testem tengere
zúgja majd vissza egybelüktetésünk
szívja és issza
jobbról egy planktonraj
balról zubogó vér
szinezi és mossa husom
amíg a partból kiszakad a tenger s újból körülölel hüvelyem
szerintem én nem haltam meg.
még érzem a testemet.a szomszéd szobából áthallatszik ahogy baszunk.valahogy keresztülcsorog a falon.véres és nedves mocskos.szerintem én nem haltam meg.mocskos vagyok.fájok ahogy kiszakadnak belőlem az apró mindenségek.a napfény életre simogatja az ágyamat, a lepedőm például vágtázó lovakkal teli tenger.
sírni szeretnék.
kisírni a csontjaimat.a szöveteimet.
szerintem én nem haltam meg.
gyere, a testem átereszt.
sikoltozó nyugalmam lyuka örök transzparens.
emlékszem, úgy éjjel 11 lehetett.simogató, meleg tavaszi szél csapta meg az arcom ahogy kiszálltam az autóból.az ismerős házak faláról még csurogtak a nappali fények.a teraszok tele voltak meleg morajlással.könnyűek a lépések ahogy elhaladok a székek mellett.mintha lebegnék.az egyik kapualjból sárgás fény úszik elém, és hirtelen kinyilik ahogy közelebb lépek.kinyílik a fény.
meglátom gyermeki testem, s felnőtt női magam.
szerelmesek.szabadok.ott történnek és énekelnek, előttem.nincs mibe kapaszkodnom.nem érzékelek semmit, ami kizökkenthetne hirtelen jött boldogságomból.hozzájuk érek.megérintem őket.gördülhetnék rajtuk, olyan kereknek tűnnek, de feszesek is, vonalaik élesek és tiszták.kicsit olyan érzés, mint egy beavatás.mint mikor gyerekkorunkban reggel a fürdőszobában megsimogattuk magunkat.és mindig kicsivel tovább mostuk a fogunkat.forró cseppek a hajszálerekben.fogkrémcseppek a mosdókagyló falán.
maradnék még.vagy csak magammal vinném teljességetek szemüvegét.a mozikban most csak háromdimenziósat osztogatnak.de mennem kell.még világít ablakodban a kislámpa.talán már elaludtál.amíg odaérek, mesélek neked az ősi vizekről, ingoványokról s őstengerekről, amikben csurom cseppjeink örökre összeolvadtak.a kádakról , amikből a víz az óceánokba fut. egymásbakuporodós lélelmosdatások.egymásbanyargalások.magunk vad keresése a másik magján átpréselődve.ájultegymásbaszívás.napnedves forró anyagok.lelkünk gyurmái.sikító állatok.egybebarangolások.
szomjas repülések.
rugalmas és nyitott.azóta ismerem, mikor megfogantam.akkor még nem beszélt hozzám, nem is igazán vettem tudomásul létezését.nem sértődött meg, nem bántott emiatt.várta, hogy majd később egymásra találjunk.és szavakkal is elmondhassam neki: törődök vele.mikor kijöttünk, sokáig nem juthatott központi szerephez.néha a kádban, vagy fürdetésnél éreztem a jelenlétét, vagy amikor anyával a Dunában fürödtünk.láttam ahogy lebeg a vizen, lebeg a köldöke és a mellei.aztán sokáig nem vettem róla tudomást.
mikor tizenhat éves lettem, éreztem , hogy haragszik.sértődékeny volt, de tudtam hogy félt és szeret.hogy nem bírná nélkülem.kiabált bennem, félreverte a szivemet, éjjelente többször is felébresztett.mardosni kezdte a gyomrom, tépkedte faláról a vastag, bemerevedett vakolatokat.teret akart magának.adni akart.velem akart élni.nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen kétségbeesetten küzd.hiába öntöttem magamba literszám a gyógyteákat, hiába mérgeztem antibiotikummal, elfojtással hiába fullasztottam.be kellett látnom, hogy életereje meghaladja az enyémet.ekkor már beszélt hozzám, de azt nem mesélte el, pontosan mit kell tennem.
tizenkilenc voltam, mikor végül összeköltöztünk.nagyon kicsi volt a szobánk, de úgy rendeztem be, hogy jól érezze magát ő is.akkor kicsit megnyugodott, olyan helyekre irányított, ahol ő és én is telecsoroghattunk jó dolgokkal, olyan emberekhez, tárgyakhoz és illatokhoz.minden reggel megköszönte, hogy elszöktem vele.lelkesen ecsetelte, milyen jó lesz nekünk együtt, milyen régóta várta már.este füstölőt gyújtottam neki, csendben voltam, nem zavartam, amíg magával törődött.de ha nem érezte, hogy megkapja amire szüksége volt, kérlelhetetlen volt.bosszút állt, a legkülönfélébb módokon.
adni akart és befogadni.rugalmas, nyitott bőrét ahogy félrehúztam, és ahogy kezemben tarthattam..mint az élet esszenciáját.olyankor semmi más nem érdekelte.éhes volt, és szomjas.kiharapta magának.
aztán arra kért, engedjem, hogy gyereket szülhessen.hogy csak akkor tudná igazán elfogadni magát.szereti a forrókádas füstölős fürdőzéseket, szereti mikor izzadtra és lüktetősre edzem, mikor pulzál benne tűzpiros, rakoncátlan vérem.szereti mikor simogatják, azt is mikor én simogatom.átölelem egy párnával, vagy tusolás közben.olyankor teljesen azonosak vagyunk.szereti, ahogy szeretem.
tegnap elmondta, hogy újra akarja magát formálni bennem.most érzékeny, képlékenyebb mint bármikor.legyek megértő.szeressem, ne forduljak el tőle.
minden jó lesz - mondta.most igazán jó lesz..
Subscribe to:
Posts (Atom)