ha hiányzom fordulj falunk felé arccal ott lebeg egy álmom üvöltve sírd körbe magad lepedődbe most ugathatsz is mint éhes veszett kutya képzeletben mélyre csúsztathatod kezed csurig telt nyílásaimban velük könnyezem meg elmúlásaimat aztán ha felkel napunk le is fejezheted -a nedvei fertőtlenítenek
véres magok egymásba mártott vashuzalok dalok és szagok kitárt tőrjeink alatt husunk dadog mintha könyörögne hogy örökre kenjük és fényezzük életünk nedvével hörögve s olyan mélyre tolva létünk esszenciájában ahogy éles ágak forognak a sárban MAG-asztosan ŐS-véresen zsigereim közt édesen
véres magok egymásba csúsztatott szagok őseink levében minden amit féltem és amit megéltem
véres magok egymásba csúsztatott szagok őseink levében minden amit féltem és amit megéltem
gyökértelenül hagytatok de ismerem minden lassú bugyborékoló szavát bőrötök alatt a vérnek
és k i m o n d o m
apró lábaid zaját hallom a szomszéd szobából.táncolsz.olyan lendülettel akár egy fényszikra.közelebb lépek az ajtóhoz.de csak fülem fordítom feléd máris megperzselsz.
legmélyebb ponjaimban mozogsz.magamba zárt mandalám vagy.köröm - végtelen számú és színű elemmel.test - testvérem.kiszűrődnek mozdulataid ahogy csípőddel ereszkednek tincseid és visszafolytod lélegzeted.kiszűrődnek dobbanásaid.ellenállhatatlan állhatatosságod.kiszivárog minden álmod.az EGY.
még mindig csak állok.remegő lábbal.remegő zsigerekkel.ugyanolyan erős a vágy hogy olyan távolról szemléljelek amennyire csak lehet - mint hogy olyan mélyen lélegezzelek zsigereimbe ami már lehetetlen.
tüzem s magom lassan feléd fordítom s ezen a ponton
az önmagából kifordult világ lassan és puhán beomolva méheden nyer új életet
mormolgató
I am in love with sensed and I will always be - slow breeze bristles my green tea on a stone butterfly-death the wind is chilly the sky is crowded with stars of them you are one we are two at the birth we are two in love - lonely at the time of death I am in love with sensed and I will always be - slow breeze bristles my green tea on a stone butterfly-death the wind is chilly the sky is crowded with stars of them you are one we are two at the birth we are two in love - lonely at the time of death I am in love with sensed and I will always be - slow breeze bristles my green tea on a stone butterfly-death the wind is chilly the sky is crowded with stars of them you are one we are two at the birth we are two in love - lonely at the time of death I am in love with sensed and
dombodon révedek
hátadon születek
eredben ébredek
elbukik fergeteg
sosemvolt lehetek
tiednek bentremeg
leomlott fellegek
szikráznak
felnevet
karomban messzemegy
nevemben nevelem
lüktetem lehelem
lehetem
szeretem
tüzünk gyönyörűbben süt mint a nappalok
hajam fürtje - vad táborok
ősemberek - nőstények meg kanok
nyakamban fényhasáb döngeti lefelé
csempészi az útját
kicseréljük minden porcikánk és aztán
visszaszolgáltatjuk az időnek
addig csupasz szivekkel pöckölik agyam
még utoljára megpróbálom kibontani
megbontani szinünk és a hangot -
aztán lüktető kezeim közt cipelem
a villamoson
kétszázhúszvoltos kalodánkat
reszket boldog husom
hát nem csak a trolik ráznak
egyesek szerint az idő ragadozó.aki vadászik ránk.szerintem inkább utitárs, aki segít nekünk a megismételhetetlen, egyszeri pillanatok átélésében.
minden sokkal kontúrosabb.a szakaszok, amiken áthaladtam ezelőtt.a Minden - mindenbe - visszagörbül, az Amibenminden megvan az megvanmindenben.istenem hogy szeretem az elmúlt éveket.nincs furdalásom.míg tartottak is rajongtam értük.minden egyes évhez szinek és formák szagok és testek és zsigereim megismételhetetlen pozitúrája.a vörös, macskaköves - mélyenjáró...a mindentfelfal és a mindentmegmutat...az őrült és a bölcs...aki szentül hiszi hogy maga a 'normalitás' mint szó elcsépelt és a gyáva kockazsigerek száján fordul csak ki mint okádék és testük ellenkezése önnön maguk ellen.
szeretlek benneteket.
viszlek tovább.
és nem is csak azért mert annyi örömet is okoztatok.hanem mert a legnagyobb fájdalomban és zavarodottságban is az enyémek vagytok.és hogy mit építek meleg testetekből -már mindig tudatom játéka marad
kedves napom
olyan mélyen feszülsz ereimben
hússal szállok
vérem zene
követlek valamiért
kedves napom
ha majd partra szállok
szórj meg fényed apró magvaival
lépsz és újra lépsz el-indulsz lábad
nyoma láthatatlan
szárnyalsz és én
kapaszkodom a hófehér
tollakba
szárnyalsz és én
kapaszkodom
hófehér tolladba
mikor megszülettem egyetlen anyaméh volt a világ.most nektárok gyümölcsök fák és levek. kaptam eget és tüzet -vagy engem kapott a tűz, lehet. orgazmusharapás - gyere be és hasadj hasaddal adj, csak amennyire élni szeretsz. vagyok - csurig. ezért ajzószered leszek s fegyvered. velem mindened tisztára spricceled.őslevek ereim falán.nektártengerek.
mérleghintaforma
puha hajlásszögek
körbe foglalt
önmagunkat
formálgatom
most nem szeretnék
semmi mást csak sírni
partot érve-partot érni
hátad vonalán és
csodálkozni
hogy fény és árnyék
hogy elérlek
bent vagy a lábaim között
kicsit gyenge kicsit teljes
a feljáró út kavicsainak csikorgása
kifejezte mennyire szereti őt
a lámpák szelíd fényében lassú pillantások keringtek
mint fáradt bogarak
és ezért nem ment el többé
csend volt - végérvényesen
Ez a pár sor egy játékból született.Ketten ültök egymással szemben.Mindenki egy-egy sort ír.Bármit ami eszébe jut.Aztán összeolvassátok.Veszélyes játék.Nekem valóra vált.
térdeden ülő kisgyerek vagyok
lábaid között ficánkolhatok
husodba költözködök
szívveréshangot döngetek füleden
egyre beljebb jutok -
magamat vezetem
mögöttem kajtat a férges félelem
megfogyatkozott napfogyatkozás
megszült és utána vetélt el az anyád
giccstakaróba csavarta a fejed
takard el magad-A vagy B monoton
és logikus kiszolgáltatottság
értelmezd függvényképedet
a megoldóképletet
igazolni lehet
szívverés
vagyok
szívverésedet szorítom
kergetem
szívverésedtől
lüktet
a tenyerem
lüktet
a halálom
huszonötezer napfelkelte
nem elég
huszonötezerszer sötétedik el
az ég
gyere még
nevetve-jajgatva
halj bele egy napodba
arcomon kezed
nem tudod a
neved
beteljesedett
azért vagyok
itt hogy
úszkáljak
tudattalanomban
anyaföldbe gyökerezett
lábbal
rádborítsam
hajcsomóimat
folyton lassan
káoszfájva
magzatvizesen
duzzaszd fel
a véred
ha
áttörted gátjaid
csak
érints meg
hinta - painta
játszunk
hallgatom
sejtcsobogásodat
lüktetésedet és
vonaglásodat
addig rázkódsz
amíg
eltűnök az
ujjaid között
már nem
vagy - én sem
vagyok
Készen állok.
Küzdeni fehérben.
Érted is meghalni.
És maradni.
Adni Neked húst és vért.
Nem adhatod vissza.
Nem adhatod vissza!
Kéne kérned akármit.
Lehetőleg egy csillagot.
Vagy más apróságot,
Igazi apróságot.
Tőlem megkaphatod.
Nem utóbb, csak mástól.
Neked adok én először.
Először én adok Neked.
Ha itt is maradsz,
Engem csak hajtasz.
Bármit megkaphatsz.
Adok Neked fehéret,
Adok Neked testemből.
Adok Neked mindenből,
Mindenből Neked adok.
duáljátszunk
vérvajúdunk
kilobbantjuk egymásból a végtelenséget
egymás ujjai közt
tengernaplementében
örök örömfeketében
Édeni testek,
Egymásra estek,
és eljátszák
a különös táncot.
***
Két női kezet összekulcsolt
az izgalom.
Bátor lépés, nem is kínos,
A másik léte a fontos.
Gyönyörű, szuszogó lélek,
Talán nem gondoltad át egészen,
amikor nekem azt mondtad
az új évben teljesüljön minden vágyad
Szívem, talán nem vagy tisztában azzal,
hogy ebben a "minden vágy"-ban te is benne vagy?
Utólag persze teljesen mindegy,
szóbotlás volt-e ez, vagy ígéret.
Én mindenesetre magamnak
téged is megkívántalak.
kolostorok
édes - keserű vizek
testhajlatok
transz - formatív domborulatok
nyögdösések - levélpergetés
melegek és égető fagyok
ritmusodok - lükteveled
falakat falok
őskori sámángrottában
hűsítő tengermélyi varázs
föld alatti fürtös nász
mélybe kell is vesznem
csakis legbelül kutatok
s végül egy szájjal beszélünk -
mi és a magok
a test a lélek színpada -
azokat a darabokat is előadják rajta,
amelyeket a lélek megtagad
mert amit a lélek nem él át,
az a testben éli ki magát
akit izgat az élet sokfélesége,
védve van az izgága kórokozókkal szemben
aki sosem lelkesedik semmiért -
ajtót nyit minden kórokozónak
aki nem képes élvezni az életet
és annak gyümölcseit,
az előbb-utóbb
élvezhetetlen alakká válik
vízre ugyanúgy szüksége van a testnek,
mint melegre és mozgásra -
hogy fenntarthassa számos egyensúlyát,
és folyamatosan megőrizze a középpontot
Subscribe to:
Posts (Atom)