nyár van , hatalmas a meleg
a Jóisten még nem döntötte el
mi legyen velem
annyira szeretlek hogy egy
megismételhetetlen valamit szeretnék adni neked
mit adhat egy szerelmes nőstény
érintést adok neked
összedörzsölöm a kezem
elindulok a hátadon
simogatom a lapockádat és a nyakad
nyalogatom rólad a napfény ízét
mintha olvasnálak a fényben
a hátadra fektetlek és a
tenyerembe borítom az arcod
a szerető szeret
a szerető nő már csak ilyen
az illatodba furakszom
az illatodba fúrom az arcom
felemelkedsz
máshogy fordulsz hogy
belémhatolhass
utána a karodat a fejem alá teszed
és ez a legszebb
ülök az üres térben.a gyomromból feltör a keserűség, de kitisztulok, mert a nőt azért teremtette az isten.a kezembe harapok, nem bőgtem most sem.kapaszkodok az időhatározóba, mintha lenne már.egy bizonyos pillanattól erőssé válik a vágy.hogy bennem élj.ott ücsörögj, magzatpózba kuporodj. bennem, a paplan alatt.
addig hajnali meleg fűszálakról gyűjtögetem a nedveid.és mosolygok.
neved vagyok
agyad és ágyad vagyok
hurcollak magammal mindeneken
úttalan végetnemérő utakon
viszlek tüzemmel át tüzeken
parazson
elszántan kötelek nélkül
elkötelezetten kereslek
mindenekben és
minden újramegtalálásokban
születek neked
magunkat mag-unkat
vajúdlak és
végnélkülmagambafogadlak
porban vízben tűzben és
minden elemekben
egyetlen egy pillanatban
egyetlen egy pillanat óta
egyetlenegyedül
sikoltva - mint a fény
magod csípőm peremén

belehülyül a felsőm
és kabátom alatt
melleim
belehülyül az öröklét
fröcskölő ereim
szemhéjaimat
burkait is felnyithatod
belőled vagyok
legtágasabb terek nyílnak
és egyetlen száj leszek
mikor minden percünk
visszazokog belém
arcom mögé halok
s belémhal szagod is
kedvesem -
játsz még
szent ritmus a csípőd és a vállad
hallgatom ahogy
lassan csobognak sejtjeid
átjárlak és újra meg újra
belédszerelmedek
káoszfájva magzatvizesen kiabálok
aztán pitypangról fújok szanaszét
és nézem hova száll -
mikor testem
átfordul husomba
lassú lüktető rostok
lebegnek hasábok
fényekből
beborít - belülről kifelé, kívülről egyre beljebb.
dobogó szivem vadul veri a sorsom.
az utolsó pillanatban szembemegyek veled.
nevetések táncok és minden dalok fakadnak át arcodból arcombaszeretem a husod.a lelke miatt.
azért, mert tetszik a belseje.
azt képzelem, hogy folyton engem néz.
mikor mellémfeküdtél, az óceánra gondoltam.
meg a téli napfényre.akkor a kávéházban már annyira kalapált a szivem,hogy kapkodnom kellett a levegőt is.
belémáradt a szembejövők sokasága.
az egész tökéletes.öblösödik bennem a fény.érzem, hogy eljutok valahogy a lényegig.
éjszaka van, forróság a paplan alatt,harminckilenc fokos láz.
égető érzés.
elvakarom, helye marad amíg élek.
vágtatok a napba
keményfejű kanca
belülről lüktet
vértfakaszt
pulzál - impulzál
őrzi az erőt
a magot
magomba mormolom
minden csepp
ősanyagom
a testem átereszt
a testem jelmezed
a testem transzparens
a testem napfolyó
a testem felfedez
a testem megbocsájt
a testem vérvonal
a testem csomagol
a testem hátranéz
a testem porszemed
a testem elszeret
a testem áramütés
a testem megszeret
a testem mandala
a testem altató
a testem marionett
a testem hangszered
a testem fényhasáb
a testem mindened
a testem belülről
a testem érverés
a testem ciklikus
a testem a kurvád
a testem mormoló
a testem született
a testem őserő
a testem napkanyar
a testem vagyok
a testem szabad
ahogy csókoltalak végigfolytál a kezemen, a dzsungelben találtuk magunkat és felhangzott a zene, én lassan belédhatoltam, feltörtek mindkettőnk nedvei, csorogtak a karomon meg a lábamon, csorogtak mindkettőnkön, az arcunkon,a nyakunkon, a nyálad magamba szívtam a lábujjaimig, belédengedtem a törzsem a vállam a fejem, aztán a végtagjaim, és a szivem, addig akartam úszni a folyadékban amíg elérem azt a partot, ahol nem érvenyesek a szabályok, ahol megtörténhet, és végérvényesen a tiéd lehetek, úsztam az árral, vörösre festett a lobogó vér, a szivem egyre hangosabban vert, együtt lebegtünk, az igazi vízben,túlcsordult velünk a kád, kifröcskölt a kanapédra, a napra a szobádban, ott tágra nyíltam és befogadtam a látványodat
ízeket érzek számbaveszem a tenyerek melegét szeretőm lüktető husát tengerszőtte álmokat és ladikokat amikbe pakoltam őket tengerek és tenyerek melege minden ami maradt ladikok a vizen és a hullám alatt még felfedezem magam benned benned-magamban ahogy vonalakat húzol bőrömön -még élvezem összeringatlak még magamban szívesen összeterelem testedet és felfekszem hasadon elringatom magam lassú ritmusodon teremtelek lépéseimmel a macskakövön mikor átnyúlok érted a levegőn mikorösszeránt a kilélegzett tocsogó öröm mindenséggé robbantott szűk alagutainkban anélkül hogy szólnánk egymással -a gondolatainkban még teremtelek ahol őspatakom ered arcaink a folyók összefutó erek
a vásznak, a távolságok, nyár, meg hajnal, az üvegvirágos reggel, félelem, döbbenet, az ébredés,a tested, a bőröd, a melegen, slaggal spriccelt olvadó sejtjeid, a napban ég, ég a hús, dagadnak a szövetek, dagadnak a napok, csak egymásban, csak ketten sárgák, mocskosak a folyékony, aranysárga napban,hallom a harangokat, már nincs sok óra, kihülnek a baszásízű szántóföldek szalad a testemlassan, lassan
nagyok benne a nyomok
a távolságokzöldek az ujjaim, sáros az combom, égetnek a vásznak, futok a napba, abból vagyok,belőled vagyokelvágódok, felszakadok, kifolyik belőlem a szerelem, a mondatok, a szines gyertyák, az évek alatt összegyűlt nedveid, ott vagy a napban, ott vagy a hajnali meleg nedves fűszálakon, ott vagy az arcomon
nadrágom lehúztad
szeretőd lettem
vágyik a hülye szív
a test szeret
hiányod átvágja a koszorúeret

