kedves napom
olyan mélyen feszülsz ereimben
hússal szállok
vérem zene
követlek valamiért
kedves napom
ha majd partra szállok
szórj meg fényed apró magvaival
lépsz és újra lépsz el-indulsz lábad
nyoma láthatatlan
szárnyalsz és én
kapaszkodom a hófehér
tollakba
szárnyalsz és én
kapaszkodom
hófehér tolladba
0 szösszenet:
Post a Comment