ahogy csókoltalak végigfolytál a kezemen, a dzsungelben találtuk magunkat és felhangzott a zene, én lassan belédhatoltam, feltörtek mindkettőnk nedvei, csorogtak a karomon meg a lábamon, csorogtak mindkettőnkön, az arcunkon,a nyakunkon, a nyálad magamba szívtam a lábujjaimig, belédengedtem a törzsem a vállam a fejem, aztán a végtagjaim, és a szivem, addig akartam úszni a folyadékban amíg elérem azt a partot, ahol nem érvenyesek a szabályok, ahol megtörténhet, és végérvényesen a tiéd lehetek, úsztam az árral, vörösre festett a lobogó vér, a szivem egyre hangosabban vert, együtt lebegtünk, az igazi vízben,túlcsordult velünk a kád, kifröcskölt a kanapédra, a napra a szobádban, ott tágra nyíltam és befogadtam a látványodat


napfolyókanyar vörös és narancs forró nyári este meztelenül a lepedő alatt közel vagy lendül a karod ahogy belémvágod markolod a hajam tépd ki belőlem ezt a szerelmet nézlek végérvényesen a tiéd fülledt párás az éjszaka üvöltések és vonyítások lakják mélyebbre mélyedsz bennem éles szerszámmal hasítasz a husomba, a csontozatomba a szaglásom áthidalja az időt beszívom a tested illatát ettől a szagtól találok vissza a belső titkos hazámba máshova nem mehetek csak ki az ajtón